A tudatos szabadkézi rajzolás tanulása a „kockológiával” kezdődik. Szerintem ez a témakör a szabadkézi rajzolás „Alfája és Omegája”.
„Alfája”, mivel igazából ez a kezdet. A „kockológiával” meg lehet tanulni mindazt, ami az alapját képezi a helyes rajzolásnak, a tér- és valóságábrázolásnak.
Sokan vannak, akik foglakoznak a rajzolással valahogyan. Rajzolgatnak ezt-azt, úgy érzik, hogy jól rajzolnak, sőt a környezetük is ezt mondja. Számukra mindig visszalépésnek és unalmasnak tűnhet a „kockológiával” foglalkozni. Sőt még csalódásban is lehet részük, mert a „kockológiában” nagyon hamar megmutatkoznak a rajzi hiányosságok.
Pont ezért az „Omegája” is. Egyértelmű, pontos, könyörtelen visszatükrözése a rajzi tudásnak. Nézzünk rá egy példát! Tegyük fel, adok egy otthoni feladatot. Rajzolj le egy krumplit és egy kockát! Megrajzolod és hozod nekem a rajzokat megmutatni. A krumplira nem tudok majd mit mondani, mint azt, hogy tökéletes munkát végeztél? Miért? Mert végtelen sok krumpli van és mivel nem látom az eredetit, csak a róla készült rajzot, ezért nem tudom összehasonlítani őket. Mi van a kockával? Ha nem tökéletes a kockád, akkor kíméletlenül kaphatod a kritikát. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy még ha nem is látom azt a kockát, amit te lerajzoltál, én mégis tudom, hogy milyen a kocka. Ismerem az összes tulajdonságát magának a térbeli testnek, az őt alkotó síkidomoknak, tudom a perspektivikus ábrázolás szabályait és birtokában vagyok olyan rajzi fogásoknak, eszközöknek, eljárásoknak, amivel meg tudom rajzolni a szinte tökéletes kockát. Ezzel párhuzamosan pedig pontról pontra tudom ellenőrizni a rajzot is, még ha nem is látom az eredeti térbeli testet.
Tehát a lényeg az, hogy olyan témát választok a rajz tanulásához, amely szabályos, a szabályok szóban egyértelműen megfogalmazhatók - megérthetők, taníthatók - tanulhatók, begyakorolhatók – rutinosan alkalmazhatók. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy úgy kell kielemezni a beállítás látványát, hogy az akár telefonon elmondható legyen, ezáltal a telefonvonal másik felén lévő személy is meg tudja azt rajzolni látatlanban is.
A tanítást is úgy csinálom, hogy mindent szóban kimondok, amit közben rajzban meg is mutatok.
Szóval ezek miatt érdemes alapnak, bázisnak kell tekinteni a „kockológiát”. Az épületeknél az építkezés az alapozással kezdődik, majd az alap az épület teljes életciklusán át tartja az egész épületet. Ha az alap megsérül, akkor a felette lévő szerkezetek is megrepedhetnek.
Tehát a szabadkézi rajzolásnál fontos az az alap, amit a „kockológia” nyújt. A valóságban meglévő háromdimenziós tér papíron való kétdimenziós ábrázolása nem egyszerű feladat. A a ceruzát, tollat, vagy ecsetet használó ember számára szükség van megfelelő ismeretekre, hogy a kezében lévő rajzeszközt megfelelően tudja irányítani. A művészettörténetet tanulmányozva láthatjuk, hogy a történelem során folyamatosan kutatták ezeket az ismereteket. A vizsgálódások eredményeképpen megfigyeltek bizonyos szabályszerűségeket, amik segítségével a rajzolás fejlődése létrejöhetett. Ezeket az ismereteket és a rajzolásban és a rajz tanításában szerzett saját tapasztalataimat szeretném átadni, amik lehetőséget nyújtanak arra, hogy a szabadkézi rajzolás bárki számára tanítható legyen.
