HTML

rajz felvételi előkészítő

Rajzból felvételizel? Építész vagy terméktervező akarsz lenni? Vagy csak szeretnél megtanulni jól rajzolni? Olvasgasd a blogomat!

Friss topikok

Az otthoni "HÁZI FELADAT"-ok jelentősége

2015.12.08. 20:21 Pizsama / Molnár Zsolt

A rajz felvételi előkészítő tanfolyamom hatékonysága a következő két tényezőn alapszik:

1. órai ismeretátadás

2. otthoni gyakorlás

 

Az első pont minőségét evidensnek veszem, így most csak ebben a cikkben csak a második tényező, az otthoni gyakorlás jelentőségével szeretnék foglalkozni.

Az un. "házi feladatok" minden oktatási területen megtalálhatók az általános iskolától, az egyetemig. Megtapasztaltam, hiszen mindegyikben volt részem. 

A "házi feladatok" kicsit másképpen, de megtalálhatók a sportban is. Jómagam 38. éve sportolok, ebből az utóbbi 33 évet a yokushin karate töltötte ki. Itt senki sem mondta, hogy van házi feladat, de én is és a társaim is maguktól edzettünk a szabad időnkben - a szervezett edzéseken kívül. Gondolom ezt mások is megteszik.

Szóval miért is vannak a "házi feladatok", miért nem elég az oktató által vezetett órákon részt venni?

Először a "házi feladatok" rövid lényege két pontban:

1. Amikor az ember egymagában, önállóan gyakorol, akkor nem zavarja semmi külső tényező. Fesztelenül, kötöttségek nélkül tud koncentrálni a feladatára. 

2. Semmi szükség arra, hogy a tanulási folyamat minden percében ott legyen az oktató!

 

A "házi feladatok" elkészítésekor az órákon megismert tudásanyag begyakorlása, rutinná fejlesztése történik.

Mondok rá egy saját példát. A 80-as évek elején jártam középiskolába, méghozzá villamosipariba. Számológép ugyan volt már, de (teljesen jogosan) megtanítottak bennünket helyesen, pontosan, figyelmesen számolni. Ez érdekes módon nem a matematika, hanem az elektrotechnika tantárgyhoz volt köthető: napról napra hatalmas mennyiségű A3 méretű francia-kockás lapot kellett teleírni számításokkal. Azt hiszem kitalálható, hogy tele volt vele a ... , mert csak a munka terhét láttuk, az értelmét pedig annál kevésbé. Utána a villamosipari főiskolán teljesen természetes volt, hogy a kőkemény ZH-kon nem szabadott kicsit sem hibázni a számításokban, mert nagyon szigorúan vették. A Kandó után eltelt 6 év úgy, hogy nem kellett számításokkal foglalkoznom. Jött az építész kar a BME-n. Mivel mindig jó tanuló és számoló voltam, így nagyon kínosan ért a meglepetés, hogy az első időszakban a statika ZH-kon bagatell számolási hibákat vétettem. Mindent értetem, de számolási pontatlanságok, figyelmetlenségek miatt nem jött meg többször a várt eredmény. Eszembe jutott, hogy 6 év alatt egyszerűen kijöttem a gyakorlatból. Ezen aztán gyorsan változtattam: gyakorlással. 27 évesen. Nem derogált. 

Talán akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy a mennyiségből lesz a minőség.    

Persze nem mindig igaz ez: egyrészt lehet minőségi dolgokat csinálni könnyedén, ha valaki zseninek születik, másrészt csak a mennyiségi gyakorlásból, önmagából sem lesz minden esetben minőség - sokszor kell még egy külső, más szemmel látó segítség is.

Én sajnos nem születtem zseninek és azt hiszem, nem vagyok egyedül. Sok mindent művelek, talán már elfogadható szinten, de minden tudásomért megdolgoztam. Figyeltem, tanultam, gyakoroltam, aztán sokszor egyszer csak hirtelen ugrásszerűen emelkedett a minőség. Rajzban, fazekasságban, karatéban, pedagógiában, zenében egyaránt.

A Kyokushin karate megalapítója, Masutatsu Oyama mondta: "A harci művészetek útja ezer nap tanulás után kezdődik és tízezer nap tanulás után éri el a csúcsot." Tehát a tanulás útja nem lineáris, hanem a folyamatban vannak laposabb és meredekebb, nehezebb és sikeresebb szakaszok.
 

Azért bátorkodom a karatét emlegetni, mert ebben valamennyire otthon vagyok. A karate, a sport pedig sok-sok szálon kapcsolódik a rajzoláshoz: ha mindegyiket kitartóan és szorgalmasan műveli az ember, akkor művészetté válhat: képzőművészet, harcművészet.

Hol kapcsolódik még a sport és a rajzolás? Az IDEG - IZOM kapcsolatokban.

Az agy kiadja a parancsot, az idegrendszer közvetíti azt az izmokba, azok pedig végrehajtják a mozdulatot. Hogyan lehet fejleszteni azt az ideg-izom kapcsolatokat? Hát gyakorlással. Persze elengedhetetlenek a megfelelő gyakorlatok. 

Most a részletekbe nem akarok belemenni, de ebbe a témakörbe tartozik az un. "kézügyesség". Például a megfelelő irányú egyenes vonalak vagy a szép ívek rajzolása. Mindezek ideg-izom kapcsolatok, amik megfeleő módszerekkel és feladatokkal alátámasztott szorgalmas gyakorlással fejleszthetők. Mi mással?

Néhány példa található ingyen letölthető formában a www.rajzelokeszito.hu oldalon.

Tehát még mindig ott tartunk, hogy egy tanulási folyamat hatékonysága továbbra is alapvetően két tényezőtől függ: jó minőségű ismeretátadás és a megértett, megismert információk gyakorlással történő rögzítése.

Megint mondok egy példát: nem rég láttam egy dokumentumfilmet a West Point katonai akadémiáról. Ott a felsőbb évesek megkapják azt a jogot, hogy bármikor, bárhol megállíthatják az első éveseket és bizonyos írott anyagokból (szabályzatok, napi sajtó, stb.) kérdéseket tehetnek fel. Ezekre a kérdésekre azonnal, gondolkodás nélkül kell tudni válaszolni. A filmben elhangzott az eljárás indoklása is: a leendő tiszteknek a későbbiekben, éles harci helyzetekben kell majd azonnal jó döntéseket hozni, mert ezeken a döntéseke fog múlni majd a saját és a rá bízott beosztottjai, valamint a bajtársai élete. Az iskolában az első perctől kezdve tudatosan alakítják azokat a katonák gondolkodásmódját azokra a feladatokra, amiért majd a fizetésüket kapják. Fontos megjegyeznem meg, hogy ebben a példában nem erkölcsi vagy politikai nézőpontból akarom megítélni az eljárást és annak célját, hanem kizárólag módszertani szempontból!

A tanfolyamaimra jelentkezőknek már a honlapomon felhívom a figyelmét, hogy: "szeretném, ha csak azok jelentkeznének hozzánk, akik az anyagi befektetésükön túl készek időt és energiát is áldozni a rajz tanulására!

A pedagógiai és szakmai módszereim állandóan változnak, mert minél jobb és jobb akarok lenni. Most ősszel fokozottan felhívtam már az első alkalommal mindenkinek a figyelmét, hogy a kiadott, részletesen megfogalmazott, mennyiségi igényekkel ellátott "házi feladatot" maradéktalanul el kell készíteni, mert csak így lehet az órán az órai anyagot teljesíteni.

Szóval ebből a szempontból eddig az idei tanfolyam kezdése volt a legsikeresebb, mert minkét csoportból csak egy-egy ember nem gyakorolt eleget, a többiek igen. Érdekes módon, mindegyik csoportban mindenki szépen és együtt haladt az órai új ismeretek elsajátításában, csak az a két emberke nem volt képes rá.

Teljesen egyértelmű volt, hogy csak az képes fejlődni, aki elkészíti a házi feladatokat!

Aki nem, az pedig csak kínlódik az órán, mert egyrészt nem tudja a többiekkel együtt csinálni a feladatot, másrészt elég ciki, hogy adott esetben mindenki rá vár. 

Természetesen egy-egy "elcsúszás" még nem vészes, be lehet pótolni, de ahogyan telnek a hónapok, az olló egyre nyílik.

Aki gyakorol otthon, annak fejlődik a rajzi tudása, aki nem az pedig talán még rosszabbul rajzol, mint mielőtt elkezdte a tanfolyamot! Hogyan lehet ez? Összefoglalom gyorsan:

Az első rajz egy a felvételi követelményekkel megegyező, vagy annál nehezebb rajzfeladat, amit mindenki meg tud rajzolni ösztönösen. A minőség pedig olyan, amilyen, de a rajz elkészül. 

A második órától kezdve viszont már tanítom azokat a rajzi módszereket, amikkel nagyon-nagyon jól lehet rajzolni. De csak akkor, ha valaki ezeket a módszereket tudja jól és gyorsan alkalmazni. Ehhez kell a gyakorlás. A ki nem gyakorol eleget, az is szeretné jól megrajzolni a rajzot, amire a módszereim a legalkalmasabbak, de mivel nem gyakorolta be őket, azért nem tudja se gyorsan, se jól alkalmazni őket, így nem készül a rajz. A régebben használt ösztönös módon meg nem is akar rajzolni, mert azt már tudja, hogy van annál sokkal jobb. Azt meg nem tudja, mert lusta volt. Ördögi kör, nem igaz?

Ezért van az, hogy a tanfolyamaimon nem nagyon van középút. Egy vizesárok átugrásakor is csak két módon maradhatunk szárazak: vagy el sem rugaszkodunk, hanem maradunk azon a partján, ahol addig is állunk, vagy pedig minden elszántságunkat és erőnket bevetve nekirugaszkodunk és átugorjuk. Ha csak kicsit ugorgatunk, akkor járunk a legrosszabbul: nem hogy nem értük el a célt, hanem még csurom vizesek is lettünk.

Én ezt az "elázást" szeretném elkerülni mindenkinél, aki azon gondolkodik, hogy eljön-e a "normál" és az "intenzív" tanfolyamaimra, amik élesben mennek, rajz felvételi alkalmassági vizsgával a végén. 

Szeretném, ha csak azok vállalnák az anyagi áldozatot az én tanfolyamaimmal kapcsolatban, akik időt és energiát is szánnak a céljuk elérésére!

Csak így van értelme nekik is és nekem is!

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://rajzelokeszito.blog.hu/api/trackback/id/tr628149530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.