HTML

rajz felvételi előkészítő

Rajzból felvételizel? Építész vagy terméktervező akarsz lenni? Vagy csak szeretnél megtanulni jól rajzolni? Olvasgasd a blogomat!

Friss topikok

Futás a sánta kutya után, avagy a hazugság módozatai az életben és a rajzolásban

2020.04.29. 17:46 Pizsama / Molnár Zsolt

 

“A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát.”Nem mindig, mert a sánta kutya sántasága is lehet egy hazugság, ami miatt az a sánta kutya igen gyorsan is tud menekülni előlünk.

Így a sánta kutya farkába kapaszkodó hazug ember is nehezen érhető utol.

 

Hogyan lehet hazudni?

 

Sokan azt gondolják, hogy a hazugság csak az, hogy ha nem az igazságot mondjuk.

Hadd nevezzem el ezt “direkt hazugságnak”.

A hazugság nem csak ez.

Az is hazugság, ha nem mondjuk el az igazságot. Ha nem beszélünk dolgokról.

Ez pedig legyen “indirekt hazugság”!

 

Az első definíció szerinti hazugság a legegyszerűbb, mert annak leleplezéséhez, hogy nem az igazságot mondja valaki, egyszerűen csak fényt kell deríteni az igazságra!

Ezt vagy megtesszük mi, vagy megvárjuk, amíg megtörténik magától.

A fent említett népi bölcsesség szerint előbb-utóbb meg is történik valamelyik.

Az igazság kiderítését megkönnyíti az, hogy a hazug embernek van egy konkrét állítása.

Ennek az állításnak a valóságtartalmát kell ellenőriznünk és bebizonyítani, hogy az állítás nem volt igaz.

De mi van akkor, ha a hazug ember úgy hazudik, hogy tulajdonképpen nem is hazudik.

Ha nem az igazság ellenkezőjét mondja, hanem nem mond semmit?

Akkor hogyan derül ki az igazság?

 

1. Direkt hazugság

Az első változat kivitelezéséhez meglehetősen fejlett intelligencia szükséges, mert a hazugság lelepleződése ellen egy olyan hazugságrendszert kell létrehozni, amelyben a hamis és igaz állítások láncolata az egymáshoz viszonyított összefüggéseikben tulajdonképpen igaz fog lenni.

A hazugság csak akkor fog lelepleződni, ha ez a zárt rendszer valahol léket kap és kívülről nézve láthatóvá válik a valódi tartalom.

Mondok erre két példát!

Az elsőt egy ismerősöm mesélte el nekem még évtizedekkel ezelőtt. Az ismerősömnek, aki nevezzünk X-nek, volt egy nagyon jó barátja és egy barátnője.

A barátjával egy albérletben laktak, így elég szoros volt a kapcsolat közöttük. A barátja nagyon hajtotta a csajokat, ami X számára is tudott volt. Évek során látta többször is, hogy a srác hogyan kommunikál a lányokkal, és egyszer meg is kérdezte tőle, hogy hogyan mer ennyire bátran nyomulni? A válasz az volt, hogy “Mit veszíthetek?”

X-nek a barátjával nagyon jó volt a baráti kapcsolata, de a barátja egy ismerősével sem találkozott soha, annak ellenére, hogy a barátja már nagyon sokat beszélt róluk. Sokat, de nem sok jót. A barátjának barátai tehát nem voltak érdemesek arra, hogy X is ismerje őket. Ez a tény még értékesebbé tette azt, hogy X barátjának igazából csak X a legjobb barátja. Ezen kívül volt még a srác barátnője, akivel X szintén csak nagyon ritkán találkozott.

X-nek évek óta volt egy barátnője is, aki már Budapesten lakott. A barátnő egyszer csak dobta X-et.

X megkérdezte a lányt, hogy van-e valakije, a válasz nemleges volt. X elhitte ezt a lánynak. X azt mondta nekem, hogy elhitte, mert ő még addig sosem hazudott a barátnőjének, ezért nem tételezte fel, hogy a lány nem mond igazat neki.

X-et nagyon megviselte az eset. A távolság sem segített, mert a lány Pesten dolgozott, X meg vidéken tanult. A lakásban is magányos volt nagyrészt, mert a barátja már minden hét közepén felutazott Pestre orvoshoz.

X bánatát valamelyest enyhítette, hogy a barátja is abban az időben szakított a barátnőjével, így nincs egyedül a világon a bánatával. Bár a barátja nem tűnt túl szomorúnak.

Mivel X nem értette a barátnőjével történ szakítás okát, ezért elszántan munkálkodott a kapcsolat megmentésén. Egy idő után a barátnő látta X elszántságát, úgy tűnt, hogy rendeződik a viszonyuk.

X örömét az is tetézte, hogy egy alkalommal látta az utcán távolról a barátját és annak visszatért barátnőjét újra együtt. Mondta is a barátjának, hogy tök jó, hogy kibékültek a nőjével.

A barátja megkérte X-et, hogy mivel a békülés még nem biztos, ezért kezelje diszkréten, X még a saját ex-barátnőjének se mondja el.

De X elmondta a barátnőjének, mert egyrészt örült a barátja kapcsolata rendeződésének, másrészt pedig ő mindig őszinte volt a barátnőjével.

X barátnője ekkor jött rá, hogy valójában mi történt.

Az történt ugyanis, hogy X legjobb barátja szemet vetett X nőjére. Elkezdett duruzsolni neki arról, hogy X-nek van valakije ott vidéken. A barátnő ezt elhitte, mert ő bizony, mint kiderült, nem volt az az igazán őszinte típus. A barátnő dühét csak fokozta az, hogy X mennyire mereven tagad minden vádat a hűtlenségével kapcsolatban. A nem igaz vádakat csak tagadni lehet.

A legjobb barát és X barátnője így összejöttek.

A legjobb barát mindig remekül felépítette a hazugságainak rendszerét:

  • Ügyelt arra, hogy az ismerősei ne találkozzanak egymással, és ne tudjanak olyan információkat egymással megosztani, amikből kiderült volna, hogy az egyiknek ezt mondott, a másiknak azt.
  • Megteremtette azt az érzelmi hangulatot az ismerőseinél, hogy az ismerősei ne is akarjanak találkozni egymással. Ennek érdekében mindenkinek csak rosszakat mondott a másikról.

Ahogyan említettem, a hazugság rendszerének felépítéséhez szükséges megfelelő intelligencia.

A rendszer, mint olyan, egy több elemből álló halmaz, amiben a rendszer elemei egymással szorosan összefüggenek. Ha a rendszer egy elemét megváltoztatjuk, akkor ez az egész rendszerre kihat.

Egy jól felépített rendszerben elég tehát egyetlen kis hiba, és az egész rendszer borul.

Ezért aztán nagyon oda kell figyelni arra, hogy a hazugságrendszert építő ne hibázzon egyszer sem! Neki mindig tudnia kell, hogy kinek, mikor, mit hazudott. Ez elég kemény dolog, nem mindenki képes rá, ezért a hazug emberek előbb-utóbb tényleg lebuknak.

De nézzük azt, hogy mi kell a hazugságrendszer felépítéséhez, karbantartásához és továbbépítéséhez? Amikor valaki hazudik akkor a következő hazugságához tudnia kell, hogy akinek éppen hazudni fog, annak addig mit mondott, és ehhez kell logikailag hozzákapcsolni a rendszer következő elemét. 

Ehhez a jó memória mellett mire van még szüksége? Időre!

A hazug ember nem egyből ad választ a kérdésekre. Egy kicsit kivár, mert közben futatja a programot a múltbeli emlékeivel és a jövőbeni terveivel. Ez az idő a másodperc tört részétől 1-2 másodpercig szokott eltartani. Van aki közben simán csendben marad, ez esteben a hallgatóban kelthet egy kis feszültséget a meddő csend, de az ügyesebb hazudozók egy kis dadogással vagy “őőő-zéssel” kitöltik az időt.

Arra kell vigyázniuk, hogy a hazugságspirál amellett, hogy jó irányban tekeredik, ne szakadjon meg, illetve kívülről ne legyen hozzáférhető, nehogy elfújja egy kis szél.

X barátja esetében a rendszerbe kissé befújt a szél, mert X egyszer meglátta a barátját újra a kidobott barátnőjével, valamint X továbbra is őszinte maradt az ő barátnőjével annak ellenére is, hogy a barátnő elég furcsán viselkedett.

A teljes igazság csak sokkal később derült ki. Mivel X nem értette a dolgokat, addig nem engedte el a barátnőjét az életéből, amíg ki nem derítette az igazságot.

Ezt aztán egyszer elmesélte nekem, én meg tanultam az esetből és beépítettem a rajzolási módszereimbe. Elmondom, hogy hogyan.

Amikor mértani testeket rajzolok perspektívában, akkor a szélesség-magasság arányt meghatározó egyenesek felrajzolásakor a rajzlapon már a legelső megrajzolt vonal is: H A Z U G S Á G !

Az általam függőlegesre rajzolt egyenes ugyanis a valóságban nem függőleges!

Ez nem az én önkényes hazugságom, hanem az élet és az előttem járó rajzolók kényszerítenek rá, hogy ne mondjak igazat. Ők ugyanis kitalálták az un. ábrázolási konvenciókat.

Ez azt jelenti, hogy mindenki által, tehát a rajzoló és a rajzot néző által is elfogadottan nem azt rajzoljuk le, ami a valóságban látszik, hanem a látottakat úgy alakítjuk át, hogy számunkra a lerajzolt valótlanság a valóságnál sokkal nagyobb igazságot fog eredményezni számunkra. Nem baj, ha valaki nem érti, ez akkor is így van! Most nem megyek bele a részletekbe.

A lényeg az, hogy a rajzolásban tőlem kívülálló okok miatt már az első vonalat is hazudnom kell. Ezek után kénytelen leszek a továbbiakban egy hazugságrendszert építeni fel, különben lebukok. Hát legyen!

Én nem akarok lebukni!

Az életben ezt úgy oldom meg, hogy törekszem mindig igazat mondani!

A rajzban meg úgy kerülöm el a leleplezést, hogy végigviszem a rám kényszerített hazugságspirált.

Ehhez rendszereket építek fel, nagyon ügyelve arra, hogy egy-egy rendszer minden eleme pontos összefüggést mutasson egymással egy rendszeren belül és lehetőleg a különböző rendszerek között is.

Ez olyan, mintha az életben a hazudozó nem tudná megakadályozni, hogy az ismerősei egymással találkozzanak, ezért össze kell fésüli egymással is az egyéneknek külön-külön mondottakat.

Ez történik például szekták és diktatúrák esetében is, ahol a szekta csoportján belül minden összefüggés igaznak tűnik. A szektát ideológiailag összetartó hazugsághalmazhoz pedig a kívülállókat nem engedik hozzáférni, csak a csatlakozni szándékozókat. A szekta tagjait pedig a szektavezető elszigeteli a kívülről jövő igazságoktól, vagy azokat hazugságnak állítja be vagy úgy, hogy eltorzítja azokat, vagy az igazság hangoztatóit hitelteleníti el hazugságokkal a szektatagok előtt.

A szekta tagjai számára minden hazugság tulajdonképpen egységes igazságrendszert alkot.

Szerencsére ilyen szektás hazugságokkal mi nem találkozhatunk. :-)

Valójában a szektákban használt elvet használom fel rajzoláskor is. Lopok, csalok, hazudok.

Lopok (információt, módszert, ötletet),

Csalok (azt rajzolom, ami szerintem fontos),

Hazudok (ábrázolási konvenciók),

de ezek segítségével én azt érem el, hogy a kívülálló is igaznak fogja látni a rajzomat. Hisz ez a célom!

Ennek érdekében okosan csak olyan és annyi információt szedek le a látott valóságról, ami nekem ahhoz szükséges, hogy a rendszereimet a fejemben és a rajzlapon felépítsem.

Tisztában vagyok azzal, hogy ha a rajzomban nem hazudok akkorát, ami már irreális hülyeség lenne, akkor a rajzlapomon létrehozott hazugságrendszer tökéletesnek fog tűnni a néző szemében!

A rendszerem kívülről is védve van, mivel a néző fizikailag képtelen pontosan ugyanonnan nézni a rajzom alapjául szolgáló beállítást, ahonnan én, mint rajzoló láttam.

Ezért, ha jól teszem a dolgom, akkor

S O S E M   B U K O K   L E !

Ahhoz, hogy jól rajzoljak, csak azt kell tudnom, hogy a hazugságrendszeremet hogyan építsem fel!

Ezt tanítom meg a rajz felvételi előkészítő tanfolyamaimon a tanítványaimnak.

Ehhez nekik csak figyelni kell, elfogadni azt, amit mondok, és gyakorolni, hogy képesek legyenek megvalósítani a ceruzájukkal is.

Aki ezt megtanulja, annak garantált a siker a rajz felvételi vizsgákon!

A hazudozáshoz tehát ész kell!

Aki hozzám jön rajzot tanulni, az már eleve okosabbak - mert jobb döntést hoztak - mint azok, akik máshol akarnak rajzot tanulni.

Okosabbak, mert hittek a weboldalam, vagy az ismerőseik ajánlásainak.

 

Sajnos nem mindenki olyan okos annak belátásához, hogy a hazudozáshoz ész is kell!

A megtörtént eset Z-vel történt meg. Z sógora volt az, aki azért, hogy menőbbnek tűnjön Z húga és családja előtt, azt hazudta, hogy ő építészmérnök.

A terve bevált, mert meghódította a lány szívét, de hiba csúszott a számításába, mert így kiderült, hogy ő valójában nem építész, hanem asztalos.

Feltételezem, hogy ha asztalosként ismerik meg, akkor most Z a barátját tisztelhetné benne!

 

Na de nézzük a hazugságnak a másik formáját!

 

2. Indirekt hazugság

Ez a veszélyesebb! A direkt hazugságnál egy idő után kiderül az igazság és lelepleződik a hazug ember.

Az “indirekt hazugságnál” nincs konkrétan kimondva a hazugság, ezért az nagyon-nagyon nehezen tud csak lelepleződni.

Ebben az esetben sem az a lényeg, hogy mi volt a hazugság tárgya, mert nem a szavak, mondatok, hangok okozzák nekünk a bajt, hanem az az ember, aki hazudik nekünk, aki átver bennünket!

Az indirekt hazugságnál a hazug ember nagyon nehezen lepleződik le, mert nem direktben hazudik, hanem észrevétlenül, más szóval mondva alattomosan támad.

Őt nem tudjuk megvádolni azzal, hogy hazudott, mert corpus delicti hiányában nem tudnánk bizonyítani a bűncselekményt. De hát ő nem mondott ki hazugságot soha! Nem készült hangfelvétel róla, nincs leírva sehol, meg nem is hallhatta senki.

Ő csak egyszerűen nem mondta ki az igazságot, mert nem mondott semmit se. Csak hallgatott.

Itt nem tudjuk, hogy milyen irányban kell keresgélnünk az igazságot, ha valami gyanúsat észlelünk, érzünk.

Az indirekt hazugság olyan mint a rák, ami alattomosan dolgozik az ember testében elbújva, és amikor észlelhető nagyságúvá növeszti magát, akkor már sokszor késő, nem lehet vele mit kezdeni.

Nekem legyen mondva!

A hazugság első módozatát fel lehet ismerni a jelekből, mert pontosan megfogalmazható módszerei vannak a direkt hazudozónak. Elszigetelés, besározás, időhúzás, stb. Ha direkt hazudozó vét egy hibát a hazugsága rendszerében, akkor pillanatok alatt lebukik. De csak akkor, ha nem nézik el neki a hazugságot. Egy szintén direkt hazudozó a kölcsönösség elve alapján, vagy egy indirekt hazudozó a későbbi hasznosítás céljából.

Az indirekt hazudozó nagyon nehezen bukik le, mert ő nem mond semmit.

Egy ismerősöm családja ilyen. Az ismerősömet nevezzük Y-nak.

Y felesége több, mit tíz éven keresztül hiába mesélt az apja alkoholizmusáról, a családban meglévő feszült hangulatról, a férje nem értette, hogy pontosan miről beszél a feleség.

Jó, hát az após a családon belül mindig is egy kivagyi, basáskodó, műveletlen falusi paraszt volt, de hát ő ilyen…

Mesélte Y, hogy egyszer náluk volt az após, Y éppen hazaért a munkából este, jó kedvűen valamit mondott az apósának, az meg olyan stílusban válaszolt vissza, hogy Y teljesen lepadlózott. Mi van?

Mi van? - kérdezte este a feleségét, aki csak annyit mondott neki, hogy “de hát erről beszéltem mindig”.

Y-nak egyből kitisztult minden. Másnak leültették az asztalhoz az apóst, és mondták neki, hogy ne igyon, mert ha nem iszik, akkor egy angyal, ha iszik, akkor meg maga az ördög!

Az após csak annyit kérdezett: “Miért, én iszok?”

A családban ugyanis nem volt téma az ital. Melyik családban az? Magyarországon vagy millió alkoholistát emlegetnek a statisztikák, de ki tud a környezetéből olyan családot mondani, ahol létezik akár egy alkoholista.

Bödőcs Tibornak is hála, nálunk az alkoholizmus csak a viccekben létezik, sok mással együtt…

Y tágabb családjában sem létezik olyan, hogy alkoholizmus. Nem is kell attól rettegni Y-éknál, hogy az apósa bármelyik pillanatban agresszív beszólásaival agyonbassza a családi hangulatot. Ez egyszerűen nem létezik… Nem létezhet!

Y elmondta, hogy néha sikerült előre felkészülni, mert ahhoz ugyan volt esze az apósnak, hogy észrevétlenül osonjon ki a kapun a papírpénzt a zsebébe rejtve, ugyanolyan ügyesen vissza is térjen, majd - mint H. L. Torrente a barátja alvó csajának meghúzása után, mikor még a sliccét se húzta fel -, fennhangon rácsodálkozzon a békés családi életre, mintegy jelezve, hogy ő itt van ám köztünk! Még eszünkbe se jusson, hogy ő nem itt volt az előbb! De tényleg!

Egy idő után már ez is  árulkodó jel lehet, de ha ez nem elég, akkor ott van a melegítőgatya zsebében  felcsilingelő aprópénz, amely természetesen a kocsmázás után a kapun átlépve már elvesztette visszajáró jellegét.

Nem csak ahhoz kell ész, hogy valamit észrevétlenül tudjunk csinálni, hanem ahhoz sem ártana, hogy az esetleges nyomokat is eltüntessük!

A nem létező ivásnak ebben a nem létező fázisában az alkohol még nem érte el az agyat, de a csörgő apró már előre jelzi a vihart. Lehet rettegni, hogy mikor tör ki!

Természetesen az após az Y-ék házában található italokból nem fogyaszt. Az már kézzelfogható lenne. Azt csak akkor, ha kínálnák.

Y apósa nem iszik. Csak a szomszédjában lakó rokonaik testet-lelket szedáló borszeretetén lehet cinkos összekacsintással szolidan rosszmájúskodni, de azt is csak mértékkel, nehogy valami hasonlatosságra derüljön fény.

Y apósa nem iszik. Természetesen. Az anyós szerint sem, aki pedig az átélt szenvedései jogán a legerősebb tanú lehetne. Ezek után sem a gyerekek, sem az unokák nem mondanak igazat, amikor ilyet állítanak.

Amikor “apuka” iszik, akkor a feszülten szar hangulat van, kínos csendekkel megtűzdelve, dehát azt meg nem kéne már állandóan észrevenni!

Az anyós válasza Y minden törekvésére a problémák megbeszélésével kapcsolatban, hogy “Ugyan már Y!”

Y nagyon jó barátom és elég sokat mesélt nekem ezekről. Onnan tudom ilyen részletesen.

 

Ha a hazugság nem létezik, mert nem látható, akkor probléma sincs. Természetesen.

Az “indirekt” hazugság csak akkor buktatható le, ha az igazságot kideríteni szándékozó ember olyan kommunikációt erőltet, ahol az indirekt hazudozót rá tudja kényszeríteni arra, hogy “direkt” módon kimondott szavakká formálja az elhallgatott igazságot!

Ha a rajztanfolyamomra vonatkoztatom az indirekt hazudozókról írt gondolatokat, akkor nekem mindig az a legnagyobb szomorúságom, ha valaki csak ül és nem csinál semmit. Abból nem lesz rajz!

Aki nem mer nálam vonalakat rajzolni a lapra, mert fél a következményekkel szembe nézni, az a legkeményebb feladat számomra. Addig küzdök érte, amíg vagy meg nem bízik bennem és akkor saját magában is, vagy elmenekül.

 

A rajzolást ugyanis úgy tekintem, hogy ugyanolyan, mint maga az élet.

Az életben az első lépés az, hogy megszületünk. Attól kezdve az idő megy előre, mi növekszünk, gyerekként a szüleink a felelősek értünk, majd egy idő után nekünk kell vállalni a felelősséget a viselt dolgainkért.

Vannak céljaink, amiért teszünk dolgokat, és közben hibázunk is.

Nincs hibátlan ember, mindnyájan követünk el hibákat. A hibáink az életünk részei.

Nem szégyellni, hanem kijavítani kell őket!

A legnagyobb hiba az életünkben (is!), amikor nem csinálunk semmit!

A rajzolásban ugyanez a helyzet. Van egy célunk, például az, hogy építészek legyünk.

Ennek a célnak az eléréséhez az első akadály a rajz alkalmassági vizsga, ahol olyan rajztudást kell felmutatni, hogy meggyőzzük az egyetem tanáraiból álló zsűrit a felvételhez szükséges alkalmasságunkról.

Ehhez meg kell tanulni jól rajzolni! Jó módszerekkel, jó tanártól MINDENKI számára lehetséges. Legalábbis nálam így van.

Ahhoz, hogy történjen valami, ami eredményre vezet, a ceruzánkat oda kell nyomni a papírra és vonalakat kell húzni!

Az első vonalak biztosan nem olyanok lesznek, amit az ember szeretne! Ezt tudomásul kell venni! Vannak olyanok, akik erre sem képesek!

Először sok lesz a hiba, de egy idő után már nagyon jól lehet rajzolni. Azok képesek erre, akik a kezdeti hibáik miatt nem menekülnek el, hanem rendíthetetlenül keresik a megoldásokat!

A hibáink a rajzban ekkor sem szűnnek meg, mert nálam a rajzolás folyamata természetszerűleg és elkerülhetetlenül tartalmazza a hibákat!

Azért, mert a szabadkézzel történő rajzoláskor kizárólag olyan módszerek léteznek, amik csak a hibázás lehetőségével együtt működnek. Tökéletes módszer nincs, de több módszer együttes használatával létre lehet hozni egy olyan kompromisszumát az igazságnak, amit el lehet fogadni tökéletesnek.

Mint az életben!

Tudomásul kell venni, hogy a rajzoláskor csak a hibák elkerülhetetlen és szükségszerű létrehozása ad lehetőséget a kijavításukra.

“Csak az követhet el hibát, aki dolgozik.” Aki dolgozik, az pedig hibázik is!

A rajz nem önmagában lesz tökéletes, hanem attól, hogy a néző képtelen hibát találni benne.

Ez kétféle módon lehetséges.

Az egyik módja annak, hogy a néző ne találjon hibát a rajzunkban az, hogy a lehető legügyesebben rajzolunk. Ez az én módszereimmel megoldható.

Azt, hogy a rajzunk egy totális hazugságrendszer, csak mi tudjuk, aki rajzoljuk, mert egyedül mi ismerjük a rendszer létrehozásának szabályait. A néző nem!

A rajzunk így is tele lesz hibákkal, mert nem tudunk tökéleteset létrehozni, de ezt is csak mi tudjuk!

A néző a jó módszereinknek köszönhetően a legjobb tudásunk felhasználásával létrehozott, a lehető legjobb rajzot fogja látni és nagy a valószínűsége, hogy azt ő tökéletesnek fogja tartani!

Az, hogy mi elkövessünk mindent, hogy a tőlünk telhető legjobbat hozzuk létre, az a

 

“Tartsd szárazon a puskaport… “ mondás első része.

Az …és bízzál istenben” jelentése pedig a következő:

 

A másik módja annak, hogy a néző ne találjon hibát a rajzunkban az, hogy mi sokkal jobb módszerekkel rajzolunk, mint amivel a néző ellenőrizni tudja a rajzunkat!

Én ezt valósítom meg azzal, hogy olyan elvekkel és módszerekkel oktatok, amelyek létezéséről rajtam kívül más rajztanárok nem tudnak. Továbbá az én módszereim sokkal jobbak, mit ami ők ismernek.

Ezek alapján a tanítványaimmal joggal bízhatunk abban, hogy a néző valószínűleg nem olyan “okos”, mint mi vagyunk!

Ezáltal ők az enyémnél minőségileg alacsonyabb színtű módszereikkel és látásmódjukkal nem találnak számukra létező hibát a tanítványaim rajzaiban.

Nálam nagyon magasan van a jó rajz minőségi határa, mert én ismerem a létrehozás módszereit és azokkal tudom ellenőrizni a rajzokat!

Sajnos már olyan szinten elmentem az átlag rajztanároktól, hogy egyes, más tanfolyamokon is részt vevő tanítványaimnál a rajzolás közben egyes tanárok feleslegesnek tartották pont azokat a szerkesztővonalakat, amiket ők nem ismertek és nem értettek, viszont a tanítványaim pontosan azokkal a szerkesztővonalakkal tudtak olyan rajzot rajzolni, hogy a felvételi vizsgákon a teljesen kész rajzaik alapján mindehol minden rajztanár elismerte a tudásukat.

Engem eddig rajztanár még nem keresett meg, hogy érdeklődjön a módszereim után, de vigasztalásként éppen tegnap este láttam egy filmben:

Hemingwayt megkéri egy író, hogy olvassa el a készülő könyve kéziratát és mondjon róla véleményt.

  • Már most utálom ezt a könyvet! - mondta Hemingway.
  • De hát még nem is olvasta el - mondja az író. Erre Hemingway:
  • Ha rossz lesz, akkor azért útálom, ha jobb lesz, mint az enyém, akkor meg irigy leszek rá és azért fogom utálni!

 

Szóval jó módszerekkel lehet minőséget alkotni. Ehhez viszont tanulni kell! Nem csak a rajzolásban, hanem az életben is.

A tanulás nem feltétlenül a könyveket jelenti, lehet tanulni a filmekből, a tudományból a művészetből, egymástól, az életből és a hibáinkból is. Főleg az utóbbiból.

A baráti beszélgetések is olyanok, mint a könyvek, filmek, amik másokkal megtörtént élethelyzetekkel segítenek ötleteket adni nekünk a saját életünkben felmerülő problémák megoldásához, hibáink kijavításához.

Minél beszűkültebb világban él valaki, annál kisebb az az információtömeg, amiből táplálkozhat.

Minél primitívebb, agyatlanabb, böszmébb, hazugabb médiumokból táplálkozik valaki, annál kisebb eséllyel fogja helyesen megoldani a valós problémáit!

Ez a legnagyobb baj a műveletlen, buta emberekkel, hogy vagy nem tájékozódnak, vagy nagyon rossz helyről veszik az információkat.

Továbbá a valós problémákat nem akarják sem észrevenni, sem megoldani, illetve észreveszik, de képtelenek megoldani, vagy olyan primitív módszerekkel próbálkoznak, amivel még nagyobb kárt okoznak.

Sem dohányfüst ködébe, sem az alkohol mámorába, sem a gyűlöletkampányok ideológiája mögé nem lehet elbújni a valós életünk valódi és megoldásra váró problémái elől.

Aki ezt hazudja magának, az önmagát csapja be.

Aki önmagát képes becsapni, az mások irányában is hazudni fog.

Aki másoknak túl sokat hazudik, annak pedig nem az lesz a büntetése, hogy senki nem fog neki hinni, hanem az, hogy ő nem fog hinni senkinek!

Annak se, aki őszintén feltárja a problémákat.

Azokat az embereket pedig, akik a problémákat felszínre szeretnék hozni, mert keresik a megoldást, még erőszakkal sem lehet elhallgattatni!

A támadó erőszak védekező erőszakot szül. 

A hazugság fenntartására törekvő támadó erőszak mindig gyenge, azért támad.

Az igazságra törekvő ember pedig mindig erősebb,  azért van bátorsága kideríteni és szembenézni az igazsággal.

Ezért győz végül mindig az igazság, mert az igazságot csak erős emberek képesek felvállalni.

Ez egy élethosszig tartó feladat egyeseknek.

Amikor véget ér az életünk, akkor meghalunk.

Amikor meghalunk, az olyan, mint a rajzolás vége a felvételi vizsgán. Amikor beszedik a rajzot, akkor már nem tudunk többet hozzátenni.

Addig van lehetőségünk bebizonyítani a rajztudásunkat, amíg a kezünkben a ceruza és előttünk a rajzlap.

Az életben is csak addig van lehetőségünk a hibáinkat kijavítani, ameddig meg nem halunk. A halálunk pillanatát szerencsére nem tudjuk előre, így minden nap minden percében élnünk kell az életünket és fejleszteni kell az

ÉLET - RAJZUNKAT.

Ez meg az életben és a rajzolásban is csak akkor működik, ha cselekszünk, ezáltal hibázunk, majd a hibáinkkal őszintén szembe nézve kijavítjuk azokat!

Az én rajztanári munkámat nem én ítélem meg, hanem a felvételi vizsga szűrije.

Az életünket pedig a barátaink minősége.

Egyik esetben sem hazudhatunk nekik!

 

Szólj hozzá!

A rajztanár önbizalma...

2020.04.20. 00:05 Pizsama / Molnár Zsolt

Amos hadnagy:

"Azt hiszi maga nagymenő, mert menő klubokba jár, mert bombanők lefekszenek magának? Azt hiszi maga nagymenő, mert lebuktatta azokat a kazetta-kalózokat?"

Ford Fairlane:

"Beláthatja, hogy van elég okom rá."

Az idézet a Ford Fairlane című 1990-ben készült filmből van.

 

Kértem a tanítványaimat, hogy írjanak nekem véleményt a tanfolyamomról, amit reklámnak fel tudok tenni a honlapomra.

Egyikük ezt írta:

"Tavaly tavasszal utánanéztem az építész felvételi követelményeknek és sokkolódva tapasztaltam, hogy rajz alkalmassági is kell. Rögtön elkezdtem keresgélni a neten, hogy ez mit jelent. Úgy találtam rá Pizsama blogjára.

A stílusa elég magabiztos volt (kicsit túlságosan is), de azt írta, hogy jobb, mint a BME előkészítő. Hittem neki, így jelentkeztem a normál kurzusra.

Hatalmas csalódás volt az elején. Nem mentek a dolgok elsőre (gyakorlás után már szerencsére igen) és sok csalódás ért. Nem mindenben hittem Pizsamának, úgy éreztem, én jobban ismerem magam, jobban tudom a dolgokat.

Ez az elgondolás persze nem vált be, valahogy mindig neki lett igaza.

A karantén alatt sokáig nem kezdtem el beállításokat rajzolni, mert nem éreztem azt, hogy én fejből meg tudnám csinálni. Aztán a Teodorról ( egy másik tanítványom - MZS ) szóló írás ( miatt végül nekiültem. És élveztem és jónak találtam őket.

Egészen addig, míg fel nem hívtam Pizsamát, aki szembesített a hibáimmal. Ezeket a hibákat utána én is elfogadtam és kijavítottam, de nehéz volt elviselni, hogy még mindig nem jó, még mindig nem jó...

De igaza lett (ebben is) és én is látom a javulást. Akár annak a rajznak az előző állapotához képest, akár a régebben elkészült rajzaimhoz képest.

Nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe és kitartottam, mert szerintem meghozta az eredményét.

Noémi"

 

Ha valaki figyelmesen olvassa Noémi írását, akkor észreveheti, hogy Noémi megítélése irántam és a tanfolyamom iránt eléggé negatív és hullámzó volt kezdetben, de a végére valahogyan mintha nekem adna igazat.

A tanfolyamaimat mindig azzal kezdem, hogy közlöm a résztvevőkkel:

"Itt, ebben a teremben mindig nekem van igazam! Ha nem, akkor majd szólok."

Persze ez nem így van teljesen, mert én sem vagyok tévedhetetlen, mint ahogyan senki sem.

De!

Attól a néhány kivételtől eltekintve, amikor tévedek, akkor bizony igazam van. Nem? De! :-)

Leginkább attól van igazam, hogy én vagyok a tanár!

Azért vagyok én a tanár, mert én már nagyon értem azt, amit tanítok.

Én már tudom azt is, hogy hogyan tudom azt megtanítani, amit én már tudok.

Azt is tudom, hogy a tanítványaim mit nem tudnak.

Azt is tudom, hogy a tanítványaim miért nem tudják megcsinálni azt, amit nem tudnak megcsinálni.

Én bizony jobban tudom, hogy ők mit tudnak, mint ahogyan ők gondolják magukról.

Mindez azért van, mert én TANÁR vagyok.

Tanár sok van, de TANÁR, az kevés van. Ritka alkalom találkozni velük.

A tanítványaim is kevés tanárral találkoztak még életükben. 

Ezért nehezen fogadják el, hogy én TANÁR vagyok, mert nem tudják, hogy az mi valójában.

Én TANÁR vagyok, mert tudom, hogy mit tudok.

TANÁR vagyok, mert tudom, hogy mit nem tudok.

TANÁR vagyok, mert tudom, hogy a tanítványaim mit nem tudnak.

TANÁR vagyok, mert tudom, hogy a tanítványaimnak hogyan tanítsam meg azt, amit tudniuk kell.

 

Sok tanítványomat a saját ego-ja akadályozza meg abban, hogy megtegye, amire egyébként képes lenne.

Számomra a rajz szakmai része az oktatásnak már nagyon kiforrott. A módszereim úgymond "tökéletesen" működnek.

Ezeket jól el is tudom mondani.

A tanítás nehezét már egyre inkább az jelenti, hogy a tanítványaim ego-ját le tudjam törni arra a szintre, hogy képesek legyenek befogadni az új információkat.

Az oktatási anyagom egy szerves egész, amit időben lineárisan elosztva lehet előadni, s csak a végén áll össze egy időbeli és térbeli mátrixszá, amiben a rendszer elemei egyenrangúan és egyidejűleg szerepelnek.

Tudom, hogy idáig eljutni nem könnyű: türelem kell hozzá!

Azok, akik nem tudják elfogadni, hogy nem tudnak egyből sikeresek lenni úgy, ahogyan Ők elképzelik, azok a viszonylagos kudarcukat át szeretnék másra hárítani: például rám.

Én viszont nem veszem magamra ezeket a próbálkozásokat, mert ennek terhe nem az én feladatom.

A tanítványaimnak kell figyelni, befogadni és begyakorolni a módszereket, nem nekem.

Ha ezt valaki nem teszi, akkor nem lesz sikerélménye. A kudarcot pedig hárítani igyekszik.

Azok a tanítványaim, akik már másodszor vannak egy tanfolyamomon, például a "nyári" tanfolyam után a "normál" tanfolyamomra jönnek, ők már tudják, hogy mi lesz a folyamat, amit végig kell csinálniuk, ezért "alázattal" állnak a tanuláshoz. Bennük már megvan a bizalom irántam.

 Az újakban ez később alakul csak ki. Akkor, amikor jönnek az első sikerélmények, amiket a saját szorgalmuknak köszönhetnek, vagy akkor, amikor látják, hogy a többieknek már mennek a dolgok ( ja, azoknak, akik otthon szorgalmasan gyakorolnak! )

"A buta fecseg, az okos beszél, a bölcs hallgat."

Én csak azt tudom tanítani, aki meghallgat engem. 

Aki hitetlenkedik, visszabeszél vagy rontani akarja a hitelességemet kitalált, mondvacsinált kifogásokkal, azzal nem tudok mit kezdeni.

Illetve tudok: elmagyarázom neki más módokon az igazamat, vagy végső esetben megtöröm az EGO-ját. 

Ha valaki harcba kényszerít, akkor kénytelen vagyok felvenni a küzdelmet, mert mint TANÁR-nak felelősségem van a csoport többi tagjával szemben.

Csak azért nem hunyászkodhatok meg, mert nem akarok küzdeni az igazamért!

Ha igazam van, akkor nem veszíthetek, mert akkor a TANÁRI BECSÜLETEM veszik el a tanítványaim előtt.

 Azt pedig egy-két egoista miatt nem adom!!!

Erre is mondta egyszer az egyik tanítványom, hogy "Van egy stílusa, de hatékony."

 Visszatérve a Noémire: vele sem volt egyszerű dolgom, mert nehezen kapcsolódott rá a tanfolyamom gondolatmenetére. Emiatt megkérdőjelezte az oktatási módszereimet is.

Itt az a pont amikor két különböző úton lehet elindulni. Az útválasztás a tanítványtól függ.

Noémi esetében sikeresen megoldottuk a feladatot, mert láttam, hogy értelemmel lehet hatni rá, ezért sikerült kialakítani egy bizalmi kapcsolatot, ami révén sikerült tovább lépnie.

Nála az első konfliktuskor éreztem már, hogy erre lesz esély. A levelét olvasva szerintem kiérezhető az őszintesége és az intelligenciája, amit már a tanfolyam elején is észrevettem, ezért nem tekintettem rosszindulatúnak a "támadó kételkedését".

Sajnos nem mindenki ilyen, de erről nem én tehetek.

Mahatma Gandhi mondta: "Úgy is elpusztíthatsz egy ellenséget, hogy a barátoddá teszed!"

A tanítványaim esetében ezt az elvet vallom.

Ez egy-két kivételtől eltekintve sikerült is. A kivételek mindig lesznek, mert hát én sem lehetek mindenkivel jóban és engem se szerethet mindenki. Ezek a nagy számok törvényének hozadékai és kész.

Mivel a legtöbben előbb utóbb hajlandóak hinni nekem, ezért sikeresek a tanfolyamaim.

TANÁR vagyok.

Akkor,  ne legyen a "stílusom elég magabiztos" - ahogyan a Noémi írta?

Dehogy nem!

"Beláthatja, hogy van elég okom rá."

"Igazam van? Nem? De!" 

Ezt meg Besenyő Pista bácsi mondta.

Nem?

De!

:-)

 

Szólj hozzá!

Rajzolás a "korona" idején 0.2

2020.04.19. 22:34 Pizsama / Molnár Zsolt

Bence rajzai:

20200413_01.jpg

20200413_02.jpg

20200413_03.jpg

20200413_04.jpg

20200413_05.jpg

 

Kértem a Bencét, hogy írja le a tapasztalatait. Íme a levele:

"Sziasztok!

Két évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy építész szeretnék lenni. Az is biztos volt, hogy a BME-re szeretnék járni, csak egy probléma volt: nem tudtam rajzolni. Mivel a felvételi mellett egy rajz alkalmassági vizsgán is meg kell felelni a bejutáshoz, tudtam, hogy ezt a problémát orvosolnom kell.

Nyáron Anya beíratott egy rajz tanfolyamra, ez csupán egy hetes volt. Ami azonban nagyon emlékezetessé tette számomra ezt az egy hetet, az az volt, ahogyan a tanár felépítette az órákat.

Addig én úgy tekintettem a rajzolásra, mint egy képességre. Akinek ez megvan, az szépen egymás mellé tudja rakni a vonalakat, tud szépen tónusozni, akinek ez nincs meg (mint például nekem), az nem tehet semmit.

Ez volt a véleményem addig, amíg első nap be nem mentem az első órára. Az volt a megdöbbentő, hogy Zsolt (igen az ő tanfolyamára íratott be anya) teljesen matematikai úton közelítette meg azt a tevékenységet, amit én eddig csak művészi megközelítésben hallottam az eddigi rajztanáraimtól!

Még mielőtt valakit elrettentene a matematika szó a tanfolyamtól, kijelentem, hogy ez a megközelítés érthetővé, megfogalmazhatóvá és könnyebben kivitelezhetővé teszi a rajzolást.

Két éve járok Zsolthoz és olyan rajzokat tudok rajzolni, amikről azelőtt soha nem is álmodtam.

Zsolt megtanít arra, hogy hogyan rajzolj a fejeddel, hogyan szerkeszd ki a testcsoportokat, és hogy hogyan tónusozz logikusan. Nem tudom, hogy ki milyen jól szeretne tudni rajzolni, de látva, hogy én honnan indultam, és hogy hova érkeztem, csak ajánlani tudom ezt a tanfolyamot!

Azonban valamit még mondanom kell! Ne higgye senki, hogy attól, hogy beül az órára és figyel, jobban fog tudni rajzolni! Sajnos ez nem így működik. Kézbe kell fogni a ceruzát és gyakorolni kell otthon is! Viszont a jó hír az, hogy mivel Zsolt módszerei működnek, fejből is lehet velük rajzolni, nincs szükség testekre. Pontosan ezért otthon annyit rajzolhatsz, amennyit csak akarsz!

Be akarsz jutni az egyetemre? Iratkozz be a tanfolyamra, tanuld meg Zsolt módszereit, rajzolj otthon, és fejlődj! Ez ilyen egyszerű!

Bence"

A többieknek is: Hajrá!

Szólj hozzá!

Rajzolás a "korona " idején 0.3

2020.04.19. 13:47 Pizsama / Molnár Zsolt

A rajzok egy-egy folyamatot mutatnak be:

- Noémi rajzolt otthon, majd lefotózta és elküldte nekem e-mailben a rajzot
- Messengeren felvettük a kapcsolatot, élő szóban megbeszéltük a hibákat és a javítás módját
- Noémi javította a rajzát és újra elküldte nekem e-mailben a rajzot
- újra megbeszéltük az eredményt és a teendőket
- ez megtörtént néhányszor, amíg egy bizonyos szintre nem fejlődött a rajz

Egyik rajz módosításai (balról jobbra - kattints a nagy képért):

01_egyben.jpg

 

Másik rajz módosításai (balról jobbra - kattints a nagy képért):

 

02_egyben.jpg

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Úgy, hogy a módszereim alapján egy rajz így készül:

- bizonyos információkat kinyerünk a látványból megfigyeléssel, méréssel
- teljesen mindegy, hogy a látvány valódi beállítás vagy kép! Akár szóban is elmondhatnám, hogy mit és honnan nézve rajzoljon le egy tanítványom!
- a látványból vagy a képről kinyert információk segítségével rendszereket állítunk fel, amik a fejünkben kimondható információkká alakulnak
- ezeket a szavakkal is kimondható információkat jelenítjük meg a rajzlapon
- ez a rendszerelvűség a vonalas rajzra és a túnusozásra is ugyanúgy vonatkozik!
- a rajzlapon, a rajzban lévő rendszerek minősége úgy is ellenőrizhető, hogy nem kell látnunk hozzá a valódi beállítást, mivel a rendszerek szabályszerűségei már ismertek számunkra

Mivel ezek az információk tulajdonképpen egy olyan nyelvezetet alkotnak, amit a tanítványaim is megismernek, ezért tudunk ezen a közös nyelven beszélni a Messengeren keresztül.

A tanfolyamaimon ezt a "nyelvet" tanítom meg a tanítványaimnak!

A gyakorláskor tulajdonképpen ezeknek a rendszereknek a megvalósítását kell jól begyakorolni!

Ez pedig a tanfolyamim résztvevőinek egyébként is otthoni munkát jelent!

Akkor meg mi változott a vírus miatt?

Semmi.

Kértem a Noémit, hogy írja le a tapasztalatait. Íme a levele:

"Tavaly tavasszal utánanéztem az építész felvételi követelményeknek és sokkolódva tapasztaltam, hogy rajz alkalmassági is kell. Rögtön elkezdtem keresgélni a neten, hogy ez mit jelent. Úgy találtam rá Pizsama blogjára.

A stílusa elég magabiztos volt (kicsit túlságosan is), de azt írta, hogy jobb, mint a BME előkészítő. Hittem neki, így jelentkeztem a normál kurzusra. Hatalmas csalódás volt az elején. Nem mentek a dolgok elsőre (gyakorlás után már szerencsére igen) és sok csalódás ért. Nem mindenben hittem Pizsamának, úgy éreztem, én jobban ismerem magam, jobban tudom a dolgokat.

Ez az elgondolás persze nem vált be, valahogy mindig neki lett igaza.

A karantén alatt sokáig nem kezdtem el beállításokat rajzolni, mert nem éreztem azt, hogy én fejből meg tudnám csinálni. Aztán a Teodorról szóló írás miatt végül nekiültem. És élveztem és jónak találtam őket.

Egészen addig, míg fel nem hívtam Pizsamát, aki szembesített a hibáimmal. Ezeket a hibákat utána én is elfogadtam és kijavítottam, de nehéz volt elviselni, hogy még mindig nem jó, még mindig nem jó...

De igaza lett (ebben is) és én is látom a javulást. Akár annak a rajznak az előző állapotához képest, akár a régebben elkészült rajzaimhoz képest.

Nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe és kitartottam, mert szerintem meghozta az eredményét.

Noémi"

A többieknek is: Hajrá!

Szólj hozzá!

Rajzolás a "korona " idején 0.1

2020.04.19. 13:41 Pizsama / Molnár Zsolt

Jelenleg az egész ország elvileg "otthon maradt".

Az oktatás, így az én tanfolyamaim sem működnek most a megszokott formájukban.

A különleges helyzetek különleges megoldásokat igényelnek. Látszólag...

Látszólag különlegeseket!

Mondom ezt azért, mert mint ahogyan az elveim a rajz módszertanomban is egyedileg és általánosan is működnek, úgy a jelenlegi helyzet egyedisége is számomra teljesen általánosan jelenik meg.

A rajz tanításakor sokszor hangsúlyozom, hogy az ellentétpárok teljesen természetszerűleg működnek.

Mint például:

- ha valami nehéznek tűnik egyik oldalról, az könnyű a másik oldalról
- ha valamire egy helyzetben éppen nincs lehetőség, akkor ezáltal pont lesz egy másik lehetőség, amivel élni tudunk
- stb.

Ha... Ha ismerjük ezeket a lehetőségcsoportokat!

Mit jelent ez?

A jelen esetben például azt, hogy mivel most mindenki otthon van a "vírushelyzet" miatt így elvileg több ideje juthat bizonyos dolgokra.

Mint például a rajzolás gyakorlására!

A rajz felvételi előkészítő tanfolyamaimon nagy hangsúlyt fektetek az otthoni gyakorlásra is. Erre azért van lehetőség, mert a tanfolyam helyszínén olyan elveket és módszereket hozok a tanítványaim tudtára, amikkel a rajzolás egy megérthető, megtanulható, begyakorolható eljárássá válik.

Másképpen ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy a tanítványaim megtanulnak egy olyan eljárást a rajzoláshoz, amit ha kellően begyakorolnak, akkor azzal a kockológia témakörében bármit, bármikor le tudnak rajzolni, hiszen minden információ a fejükben lesz.

Ezért úgy is meg tudnak rajzolni egy "kockológiás", mértani testekből álló beállítást, hogy nem kell látni hozzá a valóságban a valódi beállítást! (Amire a jelenlegi helyzetben pont nincs is lehetőség, mivel ilyen senkinek nincs az otthonában! Egy kockaváz viszont van, az pedig bőven megfelelő!)

Tehát elég, hogy a fejünkben létezik az az elgondolás, hogy mit akarunk lerajzolni.

Ezeket az ismereteket már elmondtam mindkét éppen zajló tanfolyamomon, így már csak a megismert elmélet otthoni begyakorlása van hátra.

Ez pedig csak a tanítványaim szorgalmának, céltudatosságának, kitartásának függvénye! Aki gyakorol, az fejlődik, aki nem, az nem fejlődik!

Követendő példaként szeretném bemutatni Teodor munkáit.

Teodor a 2019-es rajz felvételik előtt pár nappal jött oda úgy a "ráhangoló" tanfolyamomra, hogy addig semmit, mondom SEMMIT ( elképesztő! ) nem készült a BME Építész Kar rajz alkalmassági vizsgájára.

Itt van az a rajza Teodornak, amit legelőször rajzolt nálam önállóan, a segítségem nélkül. Ez volt az akkori tudása. (kattints a nagy képért) :

20190517_2.jpg

Minden rajz tanfolyamom azzal kezdődik, hogy a résztvevők lerajzolják azt a "mesterbeállítást", amiben benne foglaltatik minden olyan rajzi probléma, amit meg fogok nekik tanítani a tanfolyamomon.

Ez a rajz többek között egy kezdeti szintfelmérő is.

 

Vannak csodák, de 3 nap alatt nem tudok én sem mindig csodát tenni. Főleg akkor nem, ha valaki az átlagnál is gyengébben rajzol.

Teodor idén az "intenzív" tanfolyamomra iratkozott be, ami szintén nem a legkedvezőbb választás, mert igazság szerint nem februárban kellene nekiállni a felkészülésnek, főleg egy ilyen kudarcos kezdés után!

Itt a mostani "intenzív" tanfolyamon készített első rajza:

20200201_1.jpg

 

Ez se lett sokkal különb, mint a tavalyi, de:

Már ott vannak a nyomok abból, hogy már látott egy jó módszertant és ezt valahogyan megpróbálta felidézni!

 

És ez a lényeg: ha valaki egyszer megismeri a rajzolási módszereimet, az látja, hogy ezek jól működnek!

A "nehézség" csak abban van, hogy az emberek sehol máshol nem találkoznak olyan rajzoktatással, ahol ennyire következetesen kell dolgozni, mint nálam. Sokaknak ezt a "következetességet" kell először elfogadni, majd megszokni, végül eleget tenni neki!

Teodor nem véletlenül tért vissza hozzám! Mint ahogyan sokan mások!

Teodor most már komolyan veszi a felkészülést és gyakorolja is szorgalmasan azokat a dolgokat amit eddig a tanfolyamaimon hallott.

A jelenlegi helyzetben azt teszi, amire lehetőség van: otthon rajzol, elküldi nekem a rajzait e-mailben, majd pedig Messengeren szóban megbeszéljük a hibákat és a további teendőket.

Itt van néhány legutóbb elküldött rajza:

20200404_01_1.jpg

20200405_01_1.jpg

20200405_02_1.jpg

20200406_01_1.jpg

 

 

20200407_01_1.jpg

20200414_01_1.jpg

Mit csinál Teodor?

Azt csinálja, amit mondtam Neki és a tanfolyamaim többi résztvevőjének akkor is, amikor még tartottak a tanfolyamok és akkor is, amikor előállt ez az új - a vírusra gondolok - helyzet:

- rajzol. Sokat!!!
- megvalósítja és gyakorolja azokat a módszereket, amiket megismert az órákon!
- nem kell látnia a valódi beállítást, mert van egy fotója róla, amiről lenézi a kellő információkat - szélesség-magasság arány, a perspektíva rendszerének kezdő adatai, a beállítás összetétele -, és ezek alapján felrajzolja a megfelelő rendszereket.
- a rajzolásának lényege: az általam összerakott és elmondott rendszerek begyakorlása! Ezek helyességének ellenőrzése a rajzon történik. Segítségként lehet használni a mindenki által leírt "csekklistát" is!.
- Teodor rajzai még most sem tökéletesek (mert nálam nagyon magas szinten kezdődik a számomra elfogadható minőségű rajz), de már nagyon sok minden jó irányba fejlődött rajtuk!

Még egyszer hangsúlyoznám: Teodor nem volt tehetséges a rajzolásban (ezzel ő is egyetért), de úgy látom, hogy a szorgalmával a legjobbak közé - vagy azok fölé fog kerülni - ha így folytatja!

Hogyan fogja ezt megtenni?

Így, hogy egyszerűen megcsinálja amit mondtam és tanítottam neki!

Kértem a Teodort, hogy írja le a tapasztalatait. Íme a levele:

"Az előbb volt egy hívásom Zsolttal, amelyben újra elmagyarázta a rajzolás egyik részét, mert elakadtam gyakorlás közben.

A helyzet miatt nem tudunk találkozni a megszokott teremben, de mégis egy hívás elég volt, hogy elmagyarázza a dolgot. De ez csak Zsolt módszereinek köszönhetően lehetséges, mert minden egyes vonal a rajzon elmagyarázható, hogy miért is pont ott van.

A csoportban vannak olyan diákok is, akik más tanfolyamra is járnak/jártak és néhány Zsolt órája után jöttek rá arra, hogy csak most értik igazán a rajzot.

Minden felvételizőnek most keményebb lett a felkészülés a körülmények miatt, de nekem és a többi tanfolyami társamnak igazából nem is annyira. A rajzolásban használt rendszerek miatt a régi rajzaink alapján tudjuk gyakorolni a rajznak minden részét, csak annyi a különbség, hogy nem látjuk élőben a beállítást.

A többiek által elmondottak alapján olyan benyomást kaptam, hogy a többi tanfolyamon nincsenek rajzolási módszerek, hanem inkább érzésből rajzolták a beállításokat. És pont itt az egésznek a lényege, mert akik nem a Zsolthoz járnak, azok most nem tudnak olyan hatékonyan gyakorolni, mint mi.

A felvételi felkészülés szempontból ez az egész helyzet lehet még jól is jött nekünk, mert sokkal több időt tudunk a rajz gyakorlásra irányítani és közben nem nagyon különbözik a megszokott óráktól, mert tudjuk használni a módszereket, és ha véletlenül valami még mindig nem világos, felhívjuk Zsoltot és már folytathatjuk is a gyakorlást, mint eddig is.

Teodor"

Remélem a tanfolyamaim minden résztvevője ilyen szorgalmasan gyakorol otthon most is, annak ellenére, hogy csak néhányan kértek online segítséget a munkájukhoz!

Ha eddig nem tették, okkor most még van idő bepótolni, csak el kell kezdeni! Hajrá!

www.rajzelokeszito.hu

Szólj hozzá!

Címkék: vírus rendszerek módszerek korona covid vírushelyzet

„Az amatőrök kölcsönvesznek, a profik lopnak”

2019.05.15. 14:09 Pizsama / Molnár Zsolt

„ „Az amatőrök kölcsönvesznek, a profik lopnak”

-ahogy vagy Picasso vagy T. S. Eliot mondta, attól függően, hogy melyikük lopott melyiküktől.” – írja Anthony McCarten a Legsötétebb óra című könyvében.

A rajz felvételi előkészítőmön a tanítványaimnak én is azt tanítom, hogy: Lopjatok!

Lopjatok ötleteket! Nem kell mindent Nektek kitalálni, amit már más kitalált! Lopjátok el az előttetek élt festők, grafikusok, rajzolók ötleteit, módszereit és használjátok fel a saját rajzaitokban!

Lopjatok! Legyetek tolvajok, de azt csináljátok profi módon! Lopjátok meg nyugodtan az elődeiteket!

Lopjatok a kortársaitoktól is! A rajz felvételin pillantsatok rá a többiek rajzára! Ami nincs tiltva, az szabad!

Legyetek tolvajok, de azt csináljátok profi módon!

Hozzatok létre új minőséget, hiszen a Ti kezetekben van a ceruza!

Azt csináltok vele, amit csak akartok!

Illetve azt, amire egyáltalán képesek vagytok!

Mivel az új minőséget valójában Ti hozzátok létre, ezzel nem károsítjátok meg az ötletadó elődeiteket!

Ezt csinálta Picasso, T. S. Eliot, Quentin Tarantino, ezt csinálták a görögök, a rómaiak, a reneszánsz, a japánok, a kínaiak és ezt csinálja fél Hollywood.

Loptak és lopnak az elődeiktől.

De!

Mindegyik új minőséggé formálta az elődök eredményét!

Lopjatok, de ne legyetek piti tolvajok!

Ne lopjátok el más ötletét csak azért, mert nektek nincs. Ne lopjatok úgy, hogy nem tesztek hozzá semmit a meglévőhöz, hanem annak fényében próbáljátok meg eladni a saját dolgaitokat, amik amúgy nem mennének!

15 éve tartok rajz felvételi előkészítő tanfolyamot főleg építésznek, ipari termék- és formatervezőnek készülőknek. Saját módszertant dolgoztam ki a térábrázolás területén. Ennek kialakításakor figyelembe vettem a rajz szakmai szempontjait és a tanítványokkal kapcsolatos pedagógiai lehetőségeket is.

A honlapom tartalmát is ennek megfelelően alakítottam a 15 év alatt folyamatosan. Néha negatív reklámnak érzem az ott leírtakat, mert már mindenkivel nem kívánok foglalkozni. Csak azokkal, akikben van szorgalom, kitartás és tisztelet. A többieket már a honlapomon igyekszem lebeszélni a tanfolyamomról. Ennek ellenére van elég jelentkező, sokan már ajánlásra jönnek és például a 2018. októberében indult "normál" rajz felvételi előkészítő tanfolyamomon a résztvevők több, mint egy negyede visszatérő tanítványom, akik előzőleg részt vettek már valamelyik tanfolyamtípusomon.

Ezeket a tanfolyamtípusokat az igények alapján hoztam létre az évek során.

A „normál” tanfolyam az alap.

Az „intenzív” tanfolyamot azért indítottam el, mert én egy meghatározott tematika alapján tanítom a rajzot, és akik csak későn kapnak észbe, hogy készülni kell a rajz alkalmasságira, azoknak is legyen kerek az oktatás, csak hát kissé „intenzív”-ebben.

Körülbelül kb. 8 évvel ezelőtt gondoltam, hogy van olyan is, aki talán az utolsó pillanatban gondol a készülésre, és igazam lett. Azóta van a közvetlenül a BME rajz alkalmassági vizsgák előtti „ráhangoló” tanfolyamom, ahol a tanítványok addigi tudásához hozzáadom a lényeges dolgokat és finomítunk még azon, amin kell. Ezen kívül, sokan még csak ekkor találkoznak egyes speciális faladattal, ami az építész, vagy a formatervező felvételin lesz. Sok „mezei” rajztanár vagy képzőművész csak tippelget, hogy milyen feladatok lehetnek az építész felvételin... Én viszont profi vagyok, emellett mérnök, diplomás rajztanár és okleveles építészmérnök. Én tudom, hogy mi kell!

9 évvel ezelőtt pedig indítottam két úgynevezett „nyári” egyhetes tanfolyamot, mert volt rá igény és azóta is van!

A tanfolyamok nevét is a sajátosságaiknak megfelelően találtam ki. Azért nem tűnik fel a jó névválasztás, mert tükrözik a tanfolyam lényegét, legalábbis az én szememben. Mások biztosan másfajta elnevezést találnának ki a saját tanfolyamikra.

Hacsak nem lopnak!

Márpedig lopnak. Copy-paste.

Pár éve egy budaörsi nő lopta le a teljes honlapomat tokkal vonóval, dizájnnal-szöveggel együtt. Írtam neki egy kedves levelet, ami után eltávolította.

Most meg egy festőművész „barátom” osztotta meg a Facebook oldalán a következőt:

………. Festőiskola

Május 13., 13:06

Felvételi ráhangoló rajzolás: építészetre, formatervezésre. Szombaton 2019 május18-án, 9h-tól 13h-ig. 
Részletek üzenetben.

 

Ha valaki megnézi a honlapomat ( www.rajzelokeszito.hu ), akkor talán fedez fel „némi” hasonlóságot a szövegtartalom, az elnevezések, az időpontok és a célközönség vonatkozásában!

Ezzel csak egy a baj: a copy-paste-val nem hozunk létre új, magasabb minőséget!

Tessék már dolgozni rajta egy kicsit, hé!

Még egy dolog: ez részemről nem a reklám helye, mert az én „ráhangoló” tanfolyamomra már nem tudok több résztvevőt fogadni, mert az általam elképzelt létszámkeret már hetekkel ezelőtt megtelt.

Vannak új jelentkezők, többen visszatérők az előző tanfolyamomról és többen ajánlás alapján jönnek.

Egyik résztvevőt sem loptam!

Hoppá! Lehet, hogy nem is vagyok profi?

De hát már lopnak tőlem!!!

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás rajz kocka felvételi ceruza grafit rajzolás henger alkalmassági ráhangolódás ráhangoló rajz felvételi előkészítő rajz alkalmassági szabadkézi rajz

Visszatérő tanítványok

2018.10.26. 15:33 Pizsama / Molnár Zsolt

A 2018. októberében indult "normál" rajz felvételi előkészítő tanfolyamomon a résztvevők több, mint egy negyede visszatérő tanítványom.

Miért? Miért kell nekik még egy tanfolyam és miért újra nálam? Egy nem volt elég?

Nem, nem volt elég! Nézzük az okokat:

- Van aki azért jött újra, mert a tanulmányi pontjai nem voltak elegek a felvételihez. Az illető tavaly szintén a "normál" tanfolyamomra járt, az ország távoli csücskéből (oda-vissza 600 km) utazott Budapestre kéthetente. A rajz alkalmasságija sikerült a BME Építészmérnök Karára, méghozzá olyan jól, hogy meg is dicsérték. Ő nem akar kiesni a formából, ezért - szülői tanácsra is - újra jött.

- A visszatérők nagy többsége valamelyik "nyári" 5 napos tanfolyamon vett részt, ahol végigvettük az egész tananyagot, de megfelelő otthoni gyakorlásra nem volt mód. Ők látták a módszereim hatékonyságát, a következetes pedagógiai hozzáállásomat. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem mindenkinek tetszik! Szerencsére ők kevesen, de a célom az, hogy ez a kisebbség is előbb-utóbb megértse és elfogadja azokat az elveket, amik mentén folyik a rajz tanulása. Mindenkinél ez amúgy nem fog sikerülni, mert nem vagyok mindenható!

- Olyanok is visszajöttek már, akik a második körben elmentek az adott felsőoktatási intézmény "hivatalos" előkészítőjére, mert "Az a biztos!" Többen közülük újra megjelentek nálam pl. az "intenzív" tanfolyamomon, mert februárra rájöttek, hogy valójában hol tanulhatnak többet.

Számomra a visszatérők régebben nagy meglepetéssel szolgáltak, de manapság már természetesnek veszem ezt. Inkább az a meglepőbb, hogy milyen sokan vannak, akik ismerősük ajánlása alapján jönnek.  

A más rajz tanfolyamokkal való összevetés azért nem lep meg, mert amikor 14 évvel ezelőtt elkezdtem a rajz tanfolyamaimat, akkor már ott volt bennem egy nagy hiányérzet, hogy akárhány iskolába jártam, mit nem tanítottak meg nekem. Én ezekre kerestem a választ már az elejétől. Mivel aki keres, az talál, így a kérdéseimre jöttek a válaszok szépen sorban. 

Igaz, hogy az első sok-sok évben kellemetlen élményeim volt azzal kapcsolatban, hogy a hozzám jelentkezők közül többen végül a "hivatalos" egyetemi előkészítőket választották, mert "Az a biztos!" Én már akkor éreztem, hogy az én oktatásom színvonala nem alacsonyabb, mint máshol. Csak hát ki vagyok én? Senki. Csak egy oktatási intézményektől független rajz felvételi előkészítő tanfolyam. 

14 év kemény meló kellett ahhoz, hogy legyek legalább akkora valaki, hogy aki ismer, az ajánlani merjen, aki nem ismer, az pedig engem merjen választani az ajánlás alapján.

Ahhoz elég volt 6-7 év, hogy visszatérő tanítványaim legyenek, de ahhoz is kellett a 14 év, hogy ennyien legyenek.

Szuper!

www.rajzelokeszito.hu

 

Szólj hozzá!

„Van egy stílusa, de hatékony.”

2017.06.24. 22:18 Pizsama / Molnár Zsolt

Részt vettem egy művészetpedagógiai konferencián, ahol szóba elegyedtem két kolléganővel, akik az ország egyik legjobb középiskolájában tanítanak. Egy rokonom is abban az intézményben tanul, így érdeklődtem, hogy ismerik-e? Mondták, hogy igen, ismerik és összenéztek, majd ismét felém fordulva megkérdezték tőlem, hogy:

  • - Te vagy az, aki rajz felvételi előkészítőt tart?
  • - Igen, én rajz felvételi előkészítőt tartok. Honnan tudjátok?
  • - Járt hozzád egy tanítványunk, ő mesélt rólad.
  • - És mit mondott? – kérdeztem félve.
  • - Azt mondta, hogy van egy stílusod, de hatékony vagy.

 

Stílus

stylos, stylus, stílus (gör.–lat.) eredeti jelentése a görögöknél és rómaiaknál: 'íróvessző', amelynek hegyes végével írták a viasztáblára a betűket, a lapos végével pedig a javításokat végezték, töröltek, elsimították a viaszréteget a táblán / Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (Könyvtár és információtudományi szakfolyóirat) (magyar nyelven). Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 2004 (Hozzáférés: 2012. január 22.)

Szóval nekem van egy stílusom.

Naná, hogy van egy stílusom! Ha nem lenne, akkor mivel karcolnék a viaszba?

Aki hozzám jön rajzot tanulni, az azért jön hozzám és azért fizeti ki a tandíjat, hogy megtanítsam rajzolni. Teljesen ismeretlen 16-18 éves fiatalok az ország minden részéből, néha külföldről is. Csupa ismeretlen ember. Nekem ők, nekik én. Jönnek hozzám, mert valamiért bíznak bennem, hogy majd én megtanítom őket olyan szinten rajzolni, ahogyan majd a rajz felvételin elvárják. Az építész és a formatervező szakok rajz alkalmassági vizsgájának a szintjét viszont nem én határozom meg, csak alkalmazkodok hozzájuk.

Kitaláltam egy jó módszert, ami megérthető, megtanulható, begyakorolható, jól működő rajzi eszköztár. Ezt a tudást szeretném én belekarcolni a hozzám érkező fiatalokba, akiknek viasz puhaságúnak kellene lenni, hogy nyomot tudjak bennük hagyni.

Az én dolgom az, hogy ezt a nyomot létrehozzam. Csak egy gond van: a viasz fölött nagyon sokan egy annál keményebb páncélt viselnek. Erről sem ők, sem én nem tehetek. Ezt hozzák magukkal máshonnan.

A legszerencsésebbek azok, akiken tojáshéj van, mert őket elég bevilágítanom az információk fényével és kikelnek maguktól. Vannak, akik dióhéjba burkolódnak. Őket fel kell törnöm egy kis ráhatással. Akad, akin acél a páncél, ezért addig hajlítgatom őket, amíg el nem fárad a fém. Akinek a belső lényét kőszikla rejti, arról vésővel igyekszem lebontani azt. Bármilyen anyagból is van valakin a formálható viasz belsőt rejtő burok, a „stílusom” a kő – papír - olló elv alapján átalakul olyan eszközzé, amivel formálhatóvá tudom őt tenni. A formálás során hullik a forgács és száll a por, de ezeket közben eltakarítgatom, a végére pedig általában létrejön a megfelelő eredmény.

Csak egy valakivel nem tudok mit kezdeni: akiről a burok megbontása után kiderül, hogy olyan puha, hogy hiába próbálok jelet hagyni benne, nem megy. Nem megy a formálás, mert nincs tartása az anyagának. Az ilyenek okozzák a legtöbb gondot, mert lusták és gyávák. Nem működnek velem együtt az órákon, nem gyakorolnak otthon és ezáltal nekem sokkal többet kell foglalkoznom velük, hogy együtt tudjanak haladni a többiekkel. Ez egyszer-kétszer még elmegy, de egy idő után már én sem tudok segíteni nekik, annyira leszakadnak a szorgalmas többségtől. Előbb-utóbb aztán eltűnnek. Elmenekülnek. Előlem? Szerintem inkább a saját tehetetlenségük elől. Amikor aztán észlelem a hiányukat, akkor bemegyek a lelki mosdómba, lemosom magamról, ami rám kenődött róluk. Belenézek a tükörbe és miután rendeztem magamat, megtisztulva és feltöltődve ismét teljes figyelmet szentelhetek a jelenlévőknek. Azoknak, akik azért jöttek, hogy nyomot hagyjak bennük. Ettől vagyok:   

Hatékony

Hatékonynak kell lennem, nincs más választásom! Megkapom a sokszor nulla rajztudású fiatalt októberben vagy februárban és áprilisig meg kell tanítanom úgy rajzolni, hogy májusban sikerüljön a rajz alkalmasságija. Mivel a folyamatban a teljesítmény a fontos, olyanná tettem magam, hogy a kitűzött célt meg tudjam valósítani! Ez vagyok én.

Én vagyok maga a stílus, a szerszám, aminek formázni kell tudni, akár milyen anyagból legyen az alapanyag!

 „Van egy stílusa, de hatékony” – jellemzett engem a volt tanítványom a gimnáziumi rajztanárának.

Ő most másodéves valamelyik egyetem, vagy főiskola formatervező szakán - tehát sikerült a rajz felvételije és felvették.

Remélem sikerül megtartanom a stílusomat, hogy hatékony tudjak maradni!

Szólj hozzá!

Ügyesség vagy okosság, avagy tehetség vagy tudatosság a rajzolásban

2017.04.20. 14:46 Pizsama / Molnár Zsolt

Elővettem a Valóság, gondolat, rajz – Építészeti grafika című könyvet (Dobó Márton, Molnár Csaba, Peity Attila, Répás Ferenc, Műszaki Könyvkiadó 1999. Budapest). A könyvben szereplő grafikák a BME Rajzi és Formaismereti Tanszék archívumából származnak. (A cikkemben szerzői jogok miatt nem közölhetek a könyvből képeket, de akinek megvan, az vegye elő és találomra válogasson a rajzok között!)

Nagyon szépek a rajzok, nyilvánvaló, hogy a legtehetségesebb, legügyesebb diákok és tanárok legjobb munkái kerültek bele ebbe az archívumba. Találomra kiválasztottam közülük néhányat és ellenőriztem őket, hogy azon túl, hogy szépek és jók, megfelelnek-e a perspektíva szabályainak, mint például az „összetartás”, vagy a „rövidülés”. Azt állapítottam meg, hogy a vizsgált rajzok mindegyikében kissé hibás, vagy másképpen mondva „nem tökéletes” az előbb említett szabályok megléte. Megjegyzem, ezek ellenére a rajzok nagyon jónak „tűnnek”. Azért csak annak tűnnek, mert valójában nem teljesen azok. Legalábbis olyan szempontok alapján, amit a perspektíva rajzolásánál fontosnak, illetve tulajdonképpen alapnak tartok. Ez a „látszatjóság” nem zavart engem egészen mostanáig, amíg a rajz tanításában el nem jutottam erre a szintre, ahol most tartok. Hogyan is zavart volna, hiszen régebben én sem tudtam jobban rajzolni, mint azok, akik ezeket a rajzokat készítették.

Akkor mi is a gondom tulajdonképpen?

A könyvben szereplő rajzok csoportja gondosan kiválogatott esszenciája nagyon-nagyon sok rajznak. Ezek a legjobbak. El tudjuk képzelni, hogy mennyi azoknak a rajzoknak a száma, amik az egyetemen készültek és nem fértek bele ebbe a könyvbe. Ennek boncolgatása részemről nem öncélú kritizálás! Inkább az érdekel, hogy hogyan lehetne ezeknél a rajzoknál bizonyos szempontból még jobbat készíteni sokkal nagyobb valószínűséggel, mint ahogyan ezek "sikerültek". Éppen ezért az előző megállapításomból a kulcsszó számomra ez: „sikerültek”.

Már nem tudom, hogy pontosan hol hallottam ezt a kijelentést, de valaki mondta egyszer:

„A mesterlövész puska csövét nem gyártják, hanem az csak úgy sikerül.”

Mit is jelent ez? Körülbelül annyit, hogy a fegyvergyárban a megfelelő technológiával a megfelelő technológiai fegyelem mellett legyártanak rengeteg fegyvercsövet, amik a selejteket leszámítva megfelelnek az előre meghatározott tűrésnek. Arra az általános célra, amire egy általános használatú fegyvert szánjuk, mindegyik megfelelő lesz: nem nagy távolságokra megfelelő pontossággal működjenek. Ezeken az általános felhasználású fegyvereken kívül azonban szükség lehet a sokkal magasabb szintű elvárásoknak megfelelő, úgynevezett mesterlövész puskára is, amelyből az előzőeknél ritkábban adunk le lövéseket, de azoknak nagy távolságra is megfelelő biztonsággal kell a célt eltalálni. Ezekből nem is kell olyan sok, mint amennyi puskacsövet egyébként legyártanak, így csak át kell nézni a rengeteg legyártott puskacsövet és meg kell keresni közöttük azokat, amik véletlenül jobbak lettek, mint a többi. Ilyeneket biztosan találnak, tehát így „sikerül” a mesterlövész puska csöve.

Így sikerülnek a „tehetséges” rajzolók rajzai is a többiekéhez képest. Természetesen az ő rajzaikban is van egyfajta tudatosság, ami több is, mint a „tehetségtelenebb” társaikéban, de bizonyos szempontból a rajzaik mégiscsak „sikerültek” jónak tűnni. Azért van merszem ezt kijelenteni, mert amíg nem látom a létrehozásban a tudatosságot megjeleníteni és a szabályszerűségeket igazolni, addig kis túlzással csupán véletlenszerűnek tulajdonítom a viszonylagos sikert. Honnan tudom egyébként, hogy egy rajzban nem jó a perspektíva? Úgy, hogy leellenőrzöm. Elég csak két egyenes vonalzót ráilleszteni két összetartó egyenesre, ami kijelöli azok iránypontját. A többi, valóságban ezekkel párhuzamos éleket megjelenítő egyenesre fektetett vonalzónak is ezen a ponton kell átmenni, ha jó a rajzban a perspektíva. Nos, ez nem történik meg sokszor a rajzokban.

Jogosan fel lehetne tenni nekem a kérdést, hogy milyen jogon kritizálom én ezeket az egyébként remek rajzokat? Ki vagyok én és minek képzelem én magamat?

A válaszom egyszerű: tudok olyan módszereket, amelyek segítségével, sokkal tökéletesebben meg lehet rajzolni a perspektívát! Nem csak, hogy tökéletesebben, hanem mindenki számára lehetséges módon. Nem kell hozzá „tehetségesnek” lenni! 

Honnan tudom ezeket a módszereket? Onnan, hogy kitaláltam őket, illetve a meglévő ismereteket olyan rendszerekbe állítottam össze, amelyek használata nagyon leegyszerűsíti a rajzolás egyébként bonyolult módját.

Ez új dolog, vagy csak önfényezés?

Ezt döntse el mindenki! A magyar szavak mindegyike megtalálható a szótárban. Az írók költők is csak ezeket a szavakat rakják más más sorrendbe.

Én is csak ezt teszem a rajzolás elemeivel. Az előző gondolat analógiájával élve azért kitaláltam még egy-két olyan "szót" is, ami eddig nem volt benne a szótárban. Csak ennyit csináltam. 

Egyszerűsítsük hétköznapivá a dolgokat, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek!

Hogy érzékeltessem a mondanivalóm lényegét, mondok néhány példát. Aki nagyon erős, az fel tud emelni akár egy kisautót is. Ezt a közönség elismeréssel díjazza. Az autószerelők nap, mint nap emelgetnek autókat emelők segítségével, mégsem tapsolja meg őket senki. Másik példa, ha valaki tud rajzolni szabad kézzel egy szép kört, akkor ő nagyon ügyes rajzoló. Ha valaki körzővel rajzol egy sokkal tökéletesebb kört, akkor abban nincs semmi, azt mindenki meg tudja csinálni, nem? Csak azért nem szenzáció, mert a sokkal jobb eredményt sokkal egyszerűbb módon hoztuk létre? Amúgy teljesen jogos elismerni azokat, akik a jó módszerek ismerete nélkül tudnak jót alkotni. Ez az elismerés viszont csak addig érvényes, amíg nem jön egy olyan „tehetségtelen”, aki egy-két jó módszer segítségével jobb minőséget hoz létre. A technikai fejlődés mindig felülírta a nyers erőt és az ösztönös módszereket. A borzasztóan erős és állig felfegyverzett Góliát legyőzéséhez Dávidnak elég volt csupán egy parittya és egy kő birtoklása, valamint azok használatának ismerete.

Szóval ne csapjuk be önmagunkat: ha a legtökéletesebb eredményre van szükségünk, akkor ne azzal foglalkozzunk, hogy annak létrehozása mennyire különlegesen történik, hanem azzal, hogy ezt az eredményt hogyan érhetjük el a lehető legegyszerűbb, mindenki által elérhető módon! Főleg akkor, ha egy rajz alkalmassági vizsga lesz a megmérettetés helyszíne!

A példákban a jó eredményhez szükséges volt vonalzóra és körzőre. Ezeket egyszer ki kellett találni valakinek, csakúgy, mint annak idején a kereket. Ó milyen egyszerű dolog! Amerikában az európaiak megjelenéséig miért nem találták fel a kereket?   

A szabadkézi rajzban nincs engedélyezve se a vonalzó, se a körző, sem más segédeszköz használata. Csak az eszünket tudjuk használni, a "gondolati segédeszközöket" fejben kell kitalálnunk!

Illetve már nem kell, mert kitaláltam őket. Csak a használatukat kell megtanulni. Ezekkel a „virtuális” vonalzókkal a „kevésbé tehetségesek” által is tökéletesre rajzolható a perspektíva! Ugyan úgy, mint ahogyan bárki tud egyenes vonalat rajzolni egy vonalzó, vagy egy tökéletes kört körző segítségével!

A módszerek ki vannak találva, a megértésük egyszerű, a használatuk elsajátításához pedig csak szorgalom kell!

Ritkán szoktam lefényképezni a tanítványaim rajzait, de a honlapomon ( www.rajzelokeszito.hu ) azért fellelhetők olyan képek, amelyeken látszik, hogy egy hét alatt is mennyire könnyen elsajátíthatók a módszereim!

Egy fotót azért beteszek ide is:

Szólj hozzá!

Címkék: kocka henger rajz alkalmassági

Az otthoni "HÁZI FELADAT"-ok jelentősége

2015.12.08. 20:21 Pizsama / Molnár Zsolt

A rajz felvételi előkészítő tanfolyamom hatékonysága a következő két tényezőn alapszik:

1. órai ismeretátadás

2. otthoni gyakorlás

 

Az első pont minőségét evidensnek veszem, így most csak ebben a cikkben csak a második tényező, az otthoni gyakorlás jelentőségével szeretnék foglalkozni.

Az un. "házi feladatok" minden oktatási területen megtalálhatók az általános iskolától, az egyetemig. Megtapasztaltam, hiszen mindegyikben volt részem. 

A "házi feladatok" kicsit másképpen, de megtalálhatók a sportban is. Jómagam 38. éve sportolok, ebből az utóbbi 33 évet a yokushin karate töltötte ki. Itt senki sem mondta, hogy van házi feladat, de én is és a társaim is maguktól edzettünk a szabad időnkben - a szervezett edzéseken kívül. Gondolom ezt mások is megteszik.

Szóval miért is vannak a "házi feladatok", miért nem elég az oktató által vezetett órákon részt venni?

Először a "házi feladatok" rövid lényege két pontban:

1. Amikor az ember egymagában, önállóan gyakorol, akkor nem zavarja semmi külső tényező. Fesztelenül, kötöttségek nélkül tud koncentrálni a feladatára. 

2. Semmi szükség arra, hogy a tanulási folyamat minden percében ott legyen az oktató!

 

A "házi feladatok" elkészítésekor az órákon megismert tudásanyag begyakorlása, rutinná fejlesztése történik.

Mondok rá egy saját példát. A 80-as évek elején jártam középiskolába, méghozzá villamosipariba. Számológép ugyan volt már, de (teljesen jogosan) megtanítottak bennünket helyesen, pontosan, figyelmesen számolni. Ez érdekes módon nem a matematika, hanem az elektrotechnika tantárgyhoz volt köthető: napról napra hatalmas mennyiségű A3 méretű francia-kockás lapot kellett teleírni számításokkal. Azt hiszem kitalálható, hogy tele volt vele a ... , mert csak a munka terhét láttuk, az értelmét pedig annál kevésbé. Utána a villamosipari főiskolán teljesen természetes volt, hogy a kőkemény ZH-kon nem szabadott kicsit sem hibázni a számításokban, mert nagyon szigorúan vették. A Kandó után eltelt 6 év úgy, hogy nem kellett számításokkal foglalkoznom. Jött az építész kar a BME-n. Mivel mindig jó tanuló és számoló voltam, így nagyon kínosan ért a meglepetés, hogy az első időszakban a statika ZH-kon bagatell számolási hibákat vétettem. Mindent értetem, de számolási pontatlanságok, figyelmetlenségek miatt nem jött meg többször a várt eredmény. Eszembe jutott, hogy 6 év alatt egyszerűen kijöttem a gyakorlatból. Ezen aztán gyorsan változtattam: gyakorlással. 27 évesen. Nem derogált. 

Talán akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy a mennyiségből lesz a minőség.    

Persze nem mindig igaz ez: egyrészt lehet minőségi dolgokat csinálni könnyedén, ha valaki zseninek születik, másrészt csak a mennyiségi gyakorlásból, önmagából sem lesz minden esetben minőség - sokszor kell még egy külső, más szemmel látó segítség is.

Én sajnos nem születtem zseninek és azt hiszem, nem vagyok egyedül. Sok mindent művelek, talán már elfogadható szinten, de minden tudásomért megdolgoztam. Figyeltem, tanultam, gyakoroltam, aztán sokszor egyszer csak hirtelen ugrásszerűen emelkedett a minőség. Rajzban, fazekasságban, karatéban, pedagógiában, zenében egyaránt.

A Kyokushin karate megalapítója, Masutatsu Oyama mondta: "A harci művészetek útja ezer nap tanulás után kezdődik és tízezer nap tanulás után éri el a csúcsot." Tehát a tanulás útja nem lineáris, hanem a folyamatban vannak laposabb és meredekebb, nehezebb és sikeresebb szakaszok.
 

Azért bátorkodom a karatét emlegetni, mert ebben valamennyire otthon vagyok. A karate, a sport pedig sok-sok szálon kapcsolódik a rajzoláshoz: ha mindegyiket kitartóan és szorgalmasan műveli az ember, akkor művészetté válhat: képzőművészet, harcművészet.

Hol kapcsolódik még a sport és a rajzolás? Az IDEG - IZOM kapcsolatokban.

Az agy kiadja a parancsot, az idegrendszer közvetíti azt az izmokba, azok pedig végrehajtják a mozdulatot. Hogyan lehet fejleszteni azt az ideg-izom kapcsolatokat? Hát gyakorlással. Persze elengedhetetlenek a megfelelő gyakorlatok. 

Most a részletekbe nem akarok belemenni, de ebbe a témakörbe tartozik az un. "kézügyesség". Például a megfelelő irányú egyenes vonalak vagy a szép ívek rajzolása. Mindezek ideg-izom kapcsolatok, amik megfeleő módszerekkel és feladatokkal alátámasztott szorgalmas gyakorlással fejleszthetők. Mi mással?

Néhány példa található ingyen letölthető formában a www.rajzelokeszito.hu oldalon.

Tehát még mindig ott tartunk, hogy egy tanulási folyamat hatékonysága továbbra is alapvetően két tényezőtől függ: jó minőségű ismeretátadás és a megértett, megismert információk gyakorlással történő rögzítése.

Megint mondok egy példát: nem rég láttam egy dokumentumfilmet a West Point katonai akadémiáról. Ott a felsőbb évesek megkapják azt a jogot, hogy bármikor, bárhol megállíthatják az első éveseket és bizonyos írott anyagokból (szabályzatok, napi sajtó, stb.) kérdéseket tehetnek fel. Ezekre a kérdésekre azonnal, gondolkodás nélkül kell tudni válaszolni. A filmben elhangzott az eljárás indoklása is: a leendő tiszteknek a későbbiekben, éles harci helyzetekben kell majd azonnal jó döntéseket hozni, mert ezeken a döntéseke fog múlni majd a saját és a rá bízott beosztottjai, valamint a bajtársai élete. Az iskolában az első perctől kezdve tudatosan alakítják azokat a katonák gondolkodásmódját azokra a feladatokra, amiért majd a fizetésüket kapják. Fontos megjegyeznem meg, hogy ebben a példában nem erkölcsi vagy politikai nézőpontból akarom megítélni az eljárást és annak célját, hanem kizárólag módszertani szempontból!

A tanfolyamaimra jelentkezőknek már a honlapomon felhívom a figyelmét, hogy: "szeretném, ha csak azok jelentkeznének hozzánk, akik az anyagi befektetésükön túl készek időt és energiát is áldozni a rajz tanulására!

A pedagógiai és szakmai módszereim állandóan változnak, mert minél jobb és jobb akarok lenni. Most ősszel fokozottan felhívtam már az első alkalommal mindenkinek a figyelmét, hogy a kiadott, részletesen megfogalmazott, mennyiségi igényekkel ellátott "házi feladatot" maradéktalanul el kell készíteni, mert csak így lehet az órán az órai anyagot teljesíteni.

Szóval ebből a szempontból eddig az idei tanfolyam kezdése volt a legsikeresebb, mert minkét csoportból csak egy-egy ember nem gyakorolt eleget, a többiek igen. Érdekes módon, mindegyik csoportban mindenki szépen és együtt haladt az órai új ismeretek elsajátításában, csak az a két emberke nem volt képes rá.

Teljesen egyértelmű volt, hogy csak az képes fejlődni, aki elkészíti a házi feladatokat!

Aki nem, az pedig csak kínlódik az órán, mert egyrészt nem tudja a többiekkel együtt csinálni a feladatot, másrészt elég ciki, hogy adott esetben mindenki rá vár. 

Természetesen egy-egy "elcsúszás" még nem vészes, be lehet pótolni, de ahogyan telnek a hónapok, az olló egyre nyílik.

Aki gyakorol otthon, annak fejlődik a rajzi tudása, aki nem az pedig talán még rosszabbul rajzol, mint mielőtt elkezdte a tanfolyamot! Hogyan lehet ez? Összefoglalom gyorsan:

Az első rajz egy a felvételi követelményekkel megegyező, vagy annál nehezebb rajzfeladat, amit mindenki meg tud rajzolni ösztönösen. A minőség pedig olyan, amilyen, de a rajz elkészül. 

A második órától kezdve viszont már tanítom azokat a rajzi módszereket, amikkel nagyon-nagyon jól lehet rajzolni. De csak akkor, ha valaki ezeket a módszereket tudja jól és gyorsan alkalmazni. Ehhez kell a gyakorlás. A ki nem gyakorol eleget, az is szeretné jól megrajzolni a rajzot, amire a módszereim a legalkalmasabbak, de mivel nem gyakorolta be őket, azért nem tudja se gyorsan, se jól alkalmazni őket, így nem készül a rajz. A régebben használt ösztönös módon meg nem is akar rajzolni, mert azt már tudja, hogy van annál sokkal jobb. Azt meg nem tudja, mert lusta volt. Ördögi kör, nem igaz?

Ezért van az, hogy a tanfolyamaimon nem nagyon van középút. Egy vizesárok átugrásakor is csak két módon maradhatunk szárazak: vagy el sem rugaszkodunk, hanem maradunk azon a partján, ahol addig is állunk, vagy pedig minden elszántságunkat és erőnket bevetve nekirugaszkodunk és átugorjuk. Ha csak kicsit ugorgatunk, akkor járunk a legrosszabbul: nem hogy nem értük el a célt, hanem még csurom vizesek is lettünk.

Én ezt az "elázást" szeretném elkerülni mindenkinél, aki azon gondolkodik, hogy eljön-e a "normál" és az "intenzív" tanfolyamaimra, amik élesben mennek, rajz felvételi alkalmassági vizsgával a végén. 

Szeretném, ha csak azok vállalnák az anyagi áldozatot az én tanfolyamaimmal kapcsolatban, akik időt és energiát is szánnak a céljuk elérésére!

Csak így van értelme nekik is és nekem is!

 

 

 

Szólj hozzá!