A legutóbbi júniusi rajztábor tapasztalatairól szólnék néhány szót.
A nyári rajztáborok egy kicsit mások, mint az évközi tanfolyamok. Ez nem olyan kötött, mint a többi, évközbeni tanfolyam, amelyek után azért mégis csak ott van a rajz alkalmassági/felvételi vizsga. A nyári rajztábort közvetlenül nem követi semmi téthelyzet. A nyári rajztábor egy hete alatt az egyetlen "elvárásom" csak az, hogy a résztvevő kicsit lépje túl önmagát azért, hogy megismerhesse a rajzolásban, rajztanulásban rejlő lehetőségeket.
Miről is van szó?
Kezdem azzal, hogy eddig ez az idei júniusi nyári rajztábor volt az egyik legsikeresebb kurzusom. Igazából mindegyik jó volt eddig, mert a kitűzött célt sikerült megvalósítani: egy hét alatt is sikerült jelentős pozitív változást előidézni a tanítványok rajztudásában, ami az első és az utolsó rajzok összehasonlítása után egyértelműen látszott.
Ezzel azonban óvatosan kell bánni, mert én még nem nevezném ezt a fejlődést stabil rajzi tudásnak!
Azért nem, mert a következők történnek az egy hét alatt:
- Elmondok nagyon sok elméleti ismeretet - Az első napon be nem áll a szám, csak mondom, csak mondom. Egyszerűen annyi mindent szeretnék elmondani, hogy én is érzem, ennyit nem lehet ennyi idő alatt. Azért próbálkozom.:-) Azért is teszem ezt, mert szerintem rajzolás tudománya olyan szép rendszert alkot, amelynek tökéletes működése csak a rendszer minden elemének és azok közötti összefüggések megismerése után válik érthetővé és nyilvánvalóvá! A második napon már egy kicsit visszafogom magam, a harmadik nap pedig sokkal nyugodtabb, itt már a résztvevőknek van mire támaszkodni a rajzolás során. A 4. és 5. nap pedig az ismeretek összegzése.
- Ahogyan feljebb említettem, elhangzik sok elméleti ismeret, emellett rengeteg olyan gyakorlati módszert, fogást is elmondok és megmutatok, amikkel a rajzolás kézzelfoghatóbbá, egyszerűbbé, hatékonyabbá tehető.
- Az egy hét alatt készülő rajzokat a résztvevők rajzolják, de az ismeretek átadása mellett sokat korrigálok, szavakkal vezetem a kezüket. Ez teszi lehetővé, hogy a frissen megszerzett, de még nem beépült, nem rutinosan használt rajzi tudással sikerüljön sokkal jobb rajzokat készíteni, mint azelőtt.
Tehát hiába a sok új és jó ismeret, az idő rövidsége miatt csak a segítségemmel tudnak a tanítványok jó rajzokat készíteni a hét végére. Ezt nem hátrányként említem, hanem pont ellenkezőleg: ha azok a dolgok, amiket én hozzáteszek a rajzukhoz a szavaimmal, maguktól is eszükbe jutnak majd, akkor képesek lesznek önállóan is erre a teljesítményre!
A legfontosabb az, hogy egy hét alatt meg tudom mutatni, hogy igen is, képesek rá!!!
Ehhez viszont az együttműködésük nagy mértékban szükséges. A számomra a nagy kihívást a rajzos szakmai dolgok mellett az jelenti, hogy hogyan sikerül megnyernem a résztvevők bizalmát. Az elmúlt 9 év alatt sokfajta emberrel találkoztam a tanfolyamaimon és nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ki milyen lélektani háttérrel rendelkezik, melyek azok a lelki, alkati tényezők, amelyek segítik, vagy éppen gátolják a rajzolás megismerését, elsajátítását.
Ha valaki bízik bennem, akkor elhiszi amit mondok, meg meri csinálni a számára nehéznek tűnő rajzi feladatot, ezáltal bizonyosságot nyer arra vonatkozólag, hogy igazam volt és lám, milyen egyszerű ez a dolog! Ezt a bizalmat megszerezni számomra nagyon érdekes folyamat.
Néha nagyon könnyen megy, néha igen erős konfliktusokat kell felvállalnom a cél érdekében. A cél az, hogy a hozzám eljövő, időt és pént áldozó tanítvány megismerje a rajzolás tudományát. Néha egyesek nagyon bezárnak, fel kell őket törni, hogy a bennük rejtőző tehetség ki tudjon bontakozni. Pont az ilyen nehéz esetek sikeres mogoldása adja a legnagyobb sikerélményt számomra. A magam fejlődősét is ebben látom, hogy egyre jobban kezelem ezeket az eseteket és sikerül a legtöbbet kihoznom mindenkiből.
A nyári rajztábor végén pedig, úgy tűnik, hogy mindenki sikerélménnyel gazdagodva hagyja el a rajz műtermet.
Én ebben látom a sikeremet.
Meg abban, ha az évközbeni tanfolyamaimon újra nekem szavaznak bizalmat. Meg abban, hogy sikerül az alkalmasságijuk. Meg egy csomó mindenben...
Kell ennél több? Hát persze!
