Ne ijedj meg!
Az alább olvasható két bibliai idézettel nem téríteni akarok, hanem csak azt mutatom meg, hogy 20 év rajztanítás után milyen visszaigazolást találtam a még a Bibliában is arra a gondolkodásmódra, amit megvalósítottam a rajz módszertanomban. A rajzi problémákat ugyanis én visszavezettem, illetve leegyszerűsítettem igen-nem döntésekre.
Az említett két idézet a Bibliából (Károli Gáspár fordítása):
Jakab Apostolnak közönséges levele - Jak. 5.12
"Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek."
Máté írása szerint való szent Evangyéliom - Mát. 5.37
"Hanem legyen a ti * beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon."
Ennek a leegyszerűsített, csak két értékkel dolgozó, és kizárólag csak a lényeggel foglalkozó gondolkodásmódnak a szabadkézi rajzolásban való alkalmazását eredetileg a villamosmérnöki tanulmányim alapján gondoltam ki, amikor megtanultam azt, hogy a digitális technikában használt két érték, a “0” és az “1”, vagy a “nincs” és a “van”, vagy az “igen” és a “nem” mennyire egyértelmű információt hordoz a teljes világról.
A világunk minden egyes információját le tudjuk kódolni erre a két értékre, és ez a két érték annyira elválik egymástól, annyira ellentétes egymással, hogy mindkettő egyértelmű igazságot hordoz a másikhoz képest és együttesen is, és nem lehet őket összetéveszteni.
A számítógép, ami a mindennapjaink nélkülözhetetlen résztét képezi, és már mesterséges intelligenciával is rendelkezik, csak ezzel a két értékkel dolgozik: valami vagy "0", vagy "1". Vagy van jel, vagy nincs jel. Más érték nem létezik a számítógép agyában, a processzorban, amikor az számol, dolgozik. Csak a "0" vagy az "1" értékek, amiket viszont nem lehet egymással összetéveszteni.
Amikor a rajztanárságom kezdetén javítottam a tanítványaimat, mert hibát találtam a rajzukban, akkor szükségét éreztem egy olyan tényszerű gondolkozásnak, minősítésnek és adatközlésnek, hogyha mondtam nekik valamit, akkor az annyira egyértelmű legyen, hogy kétség és vita nélkül tudják felfogni, belátni és elismerni, hogy igazam van-e vagy nem?
Ebből lett aztán az, hogy én elkezdtem csak “digitálisan”, két egymástól nagyon egyértelműen megkülönböztethető adatban gondolkodni a szabadkézi rajzolás és annak oktatása során. Ezáltal minden probléma kézzelfoghatóvá vált, és meg is oldódott, mert teljesen egyértelmű volt, hogy valami kisebb, mint a másik, vagy valami balra van a másiktól, vagy valami feljebb van a másiknál, stb.
A látványt az általam kitalált módszerekkel digitális információkká kódoltam. Ezek úgy működnek, hogy csak a fent említett két értéket használják, és ezáltal tökéletesen egyértelmű adatot eredményeznek, és ez az adat a felhasználás során sem sérül, mert az igen az mindig igen, a nem pedig mindig nem marad, és amikor a látványról levett, a rajzoló fejében tárolt információ a dekódolás, tehát a rajzolás során visszakerül látható formában a papírlapra, akkor az eredmény helyessége szintén egyértelműen ellenőrizhető, mivel az általam kifejlesztett rajzolási és ellenőrzési módszerek használatával teljesen egyértelműen látszik, hogy a rajzlapon valami kisebb, mint a másik, vagy valami balra van a másiktól, vagy valami feljebb van a másiknál, és eldönthető, hogy ennek így kell-e lenni, tehát jó lett-e, amit lerajzoltunk?
Ezzel a gondolkodásmóddal, az én módszertanommal tehát lehetetlen nem jó rajzot készíteni, ha valaki következetes önmagával, és nem fogadja el azt a hibáját, amit az én rajzolási módszereimmel nehezen tud elkövetni, az ellenőrzési módszereimmel nem tud nem észrevenni, ha esetleg elkövette. Ha elkövette a hibát, akkor észre is fogja venni, és ha észrevette, akkor ki is tudja javítani, és akkor a rajza a végén nem lehet más, csak jó!
Az én felfogásomban pedig az a jó, ami nem rossz. Az a tökéletes, ami hibátlan, illetve az látszik tökéletesnek, amiben a néző, az elbíráló nem talál hibát. Ez is teljesen egyértelmű, nem?!
Ha a rajz alkalmassági vizsgán a rajzot elbíráló tanárok nem találnak hibát, akkor azt fogják mondani a rajzodra, hogy az a rajz jó, és akkor felvesznek az egyetemre!
Az én módszerem annyira egyedi, hogy hidd el, a tanítványaim rajzaiban felhasznált eljárásokat az egyetemeken tanító tanárok sem ismerik. Sem tanárok, sem az ő tanítványaik bizonyíthatóan nem tudnak olyan pontos perspektivikus és tónusozott “kockológia” témájú rajzot készíteni sehol, mint az én tanítványaim!
Azért, mert az én módszereim használata nélkül mások nem képesek olyan pontos és tökéletesnek látszó perspektivikus "kockológia" témájú rajzot készíteni, mint akik az én módszereimet használják.
Ezért még a rajz alkalmassági vizsgákon zsűriző tanárok sem találnak hibát a tanítványaim rajzaiban!
Ez azért lehetséges, mert a módszereim részét képező, a rajzolás során keletkező szerkesztővonalak még azokat a hibákat is eltüntetik, és a jó megoldás felé magyarázzák a látványt, hogy aki nem ismeri ezeket a "trükköket", annak a szemét és az értelmét észrevétlenül jó irányba vezetik.
Persze mindez csak akkor működik, ha az én tanítványom szorgalmasan és becsülettel megtanulja nálam a tananyagot, és kíméletlenül következetes önmagával szemben, amikor használja a módszereimet! Mondjuk nálam a következetességet s megtanulja, mert én magam is az vagyok.
Csak az a lényeg, semmi más!
És emiatt az általam használt egyértelmű, két értékből álló viszonyítás-rendszer miatt van az is, hogy nekem mindig igazam van a rajztanfolyamaimon.
Nem azért, mert én tökéletes vagyok, hanem azért, mert olyan módszerrel dolgozom, amiben csak "igen"-ek és "nem"-ek, "nincs"-ek és "van"-ok, "jobbra van" vagy "balra van"-ok léteznek, és azokat én a módszereimmel már jól tudom kezelni, és nem szoktam tévedni. Nagy ritkán tévedek én is, mert én sem vagyok tökéletes, de tényleg csak ritkán. Akkor pedig újabb módszer kitalálására nyílik lehetőségem, amikor megkeresem, hogy miért is tévedtem.
Ez a jó a módszertanomban! Mindig előre mutat, és önmagát fejleszti, akár csak a rajzolás közben maga a rajz. Ezért szoktam bátran kijelenteni, hogy a rajzolási módszereim használata közben a tanítványaim rajza önfejlesztő a tanulási folyamatban a gyakorlás során, és önjavító téthelyzetben is.
Nehezen hihető, amiket írtam? Hát persze. Ha könnyen hihető lenne, akkor mi újat találtam volna ki?
Ha eljössz a rajztanfolyamomra, akkor Te is megismerheted a módszereimet, és akkor meg a homlokodra csapsz, hogy lám, milyen egyszerű, érthető és logikus minden!
Addig viszont nem hiszed el. És ez sajnos a Te problémád lesz, ha felvételizni szeretnél rajzból, a perspektivikus térábrázolás, a "kockológia" témakörében!
Nem tudok mást mondani a végén sem, amikor valaki döntés előtt áll, nem csak a rajzban:
"Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem;"
Molnár Zsolt Pizsama rajztanár
www.rajzelokeszito.hu
