Én mindennek, amit meg szeretnék rajzolni, adok egy külső keretet, és abban a keretben, a keret által meghatározott területen, távolságban rajzolom meg a témát. Akár az egész rajz kompozíciójáról, akár részletekről van szó.
Ezzel a módszerrel, és jónéhány speciális, általam kitalált módszer segítségével a kompozíció, és azon belül minden részlet pontosan a helyére is fog kerülni. Könnyedén és biztosan!
Ezt a gondolkodásmódot a konténeres szállításhoz tudom hasonlítani.
Biztosan láttál már régi fotókon vagy filmeken olyan hajóberakodást, amikor dokkmunkások a vállukon hordták be vagy ki a zsákokat egy a hajóra támasztott rámpán haladva. Vagy olyat, amikor egy daru a kampójára akasztott hálóba pakolt ládákat emelt be vagy ki a hajóba.
Ezek a módszerek ma már körülményesnek, de akár nevetségesnek is tűnhetnek, amikor ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a kereskedelmi kikötőkben hatalmas daruk mozgatják villámgyorsan az egységes méretű, hatalmas konténereket, és egy konténerszállító hajó akár 20 000 darab konténert is visz egyszerre.
Igen, amióta Malcom McLean a XX. század közepén kitalálta a szabvány méretű konténert, azóta majdnem csak ezt használják a globális szállításban. Azért, mert ez a leggyorsabb, legbiztonságosabb és leghatékonyabb módszer!
A hajótársaságnak szinte csak egyetlen adatot kell tudnia egy szállítandó konténerről. Azt, hogy mekkora a tömege. Az is fontos, hogy mi van benne természetesen, de a hajó szempontjából a tömeg a lényeg. A konténerek mérete adott, mert az szabványméretű, így a szállítmányozó hajótársaságnak egyetlen egy fontos dolgot kell csak tudnia, hogy mekkora a konténer tömege. Ja, meg persze azt, hogy mi a célállomás.
A tömeg és a célállomás ismerete ahhoz kell, hogy a konténereket hova helyezzék el a hajón, hogy egyrészt az kiegyensúlyozott legyen, másrészt hogy a megfelelő konténereket könnyedén ki lehessen majd daruzni a hajóról az egyes közbülső kikötőkben, ahol kiköt a hajó.
Ezt az egész elosztási, elhelyezési rendszert pedig számítógép vezérli, ami az előző cikkemben leírt módon csak két adattal dolgozik: "0" vagy "1", "igen" vagy "nem".
Én ugyanezt csinálom a rajzban.
Amikor a rajzolás közben létrehozok egy-egy konténert először a fejemben, aztán a rajzlapon, akkor legelőször meg kell határoznom, hogy egyáltalán miket akarok belefoglalni ebbe a konténerbe, és amikor megvan a konténer külső befoglaló formája, akkor ennek a méreteit és a helyét keresem meg a rajzlaphoz viszonyítva.
Az én konténeremnek legfontosabb tulajdonsága a tartalma után nem a tömege, hanem a mérete és abból kiindulva a helye a rajzlapon.
A konténerem tartalmának és méretének meghatározása tekinthető a konténer berakodásának. Ha ezt ismét egy szállítási példával szeretném megvilágítani, akkor a következő a helyzet:
A szállítás megrendelője egy teljes konténert kell, hogy kifizessen, amikor valamit szállíttatni akar, és akkor jár jól, ha a konténert teljesen meg tudja tölteni. Ehhez megfelelő mennyiségű, méretű és jól elrendezett tartalmat kell összeállítania.
Amikor az árut feladó szállíttató a telephelyén bezárja és lezárja a konténer ajtaját, akkor neki már más dolga nincs, a következő lépés a szállítmányozó dolga lesz, és azt a konténert legközelebb csak a célállomáson nyitja majd ki a megrendelő.
A rajzolás közben a berakodás a következő folyamat:
Ha a konténerem egy befoglaló felület, akkor kell egy vízszintes és egy függőleges méret. Ha a konténerem egy befoglaló távolság, akkor csak egy hosszméretre van szükségem. Mindkét esetben vagy a teljes papírlapom, vagy egy már meglévő belső forma méretéhez képest tudom meghatározni ezeket a méreteket a konténerem méreteihez.
Most jön a szállítás:
A szállítás a rajzolás közben maga a megrajzolás. Ha elméletben megvan a konténerem tartalma, és megvannak a konténerem befoglaló méretei, akkor rajzolással elhelyeztem a konténeremet megfelelő méretben és megfelelő helyen a rajzlapom felületén. A végeredmény pedig olyan, mintha a konténert már hajóval és közúti fuvarozással leszállítottam volna a célállomásra, és ott következik a konténer tartalmának további felhasználása. Akkor magával a konténerrel, mint befoglaló eszközzel már nem kell foglalkoznom, csak azzal, ami benne van!
A rajzban ugyanez a helyzet.
Ha a teljes rajzot tekintem egy konténerszállító hajónak, akkor a konténer megfelelő helyen és méretben való elhelyezésénél nem kell törődnöm azzal, hogy mi van a konténerben, miután már bepakoltam a tartalmát, tehát meghatároztam, hogy mit foglal magában a konténerem. Bezártam az ajtaját és kész.
A rajzi egységemet megjelenítő konténernek csak a kettő vagy egy méretével kell foglalkoznom a konténer rajzlapon való elhelyezésénél, és ez leegyszerűsíti a dolgomat. Ezt a kettő vagy egy méretet a látványból meg kell határoznom, tehát meg kell mérnem a teljes látványhoz vagy annak egy másik, az éppen aktuális konténeremhez képest nagyobb részletéből, ami szintén lehetett korábban egy aktuális konténer.
Ezután a jelenleg aktuális konténeremet csak a megfelelő méretben kell a megfelelő helyre elhelyeznem, mint a hajón a nagy konténert. Ha a konténerem a helyén van a megfelelő méretben, akkor azon belül kibonthatom belőle a részleteket, és akkor a konténerem körüli világgal nem is nagyon kell foglalkoznom. Valamennyire igen, mert az egész rajzlapom területe továbbra is egy ellenőrzési lehetőség, de csak a konténert használva elsődlegesen, leegyszerűsödik a dolog.
Mi van a konténerben?
A legfontosabb, hogy ott is rend van, illetve annak kell lennie!
Egy valódi konténerbe nem behányják például a cipősdobozokat, hanem szépen elrendezik azokat. Úgy több is fér bele, és nem is sérülnek meg egymástól.
A rajzom egy konténerében is rendnek kell lennie, de a konténeren belüli részterületen sokkal könnyebb rendet raknom, mintha az egész rajzom teljes területén kellene egyidejűleg dolgoznom.
Ha jól vettem fel a konténeremet a rajzon, akkor azon belül keresek újabb és újabb konténereket, így jutok el a legkisebb részletekig.
Az én módszeremmel az első ilyen konténer a beállítás teljes tömegét magában foglaló téglalap alakú forma, ami két függőleges és két vízszintes egyenesből metsződik ki. Ha ezt a konténert jó méretben és megfelelő helyre helyezem el a rajzlapomon, akkor a kompozíció biztosan helyes és szép is lesz!
És mit vesz észre legelőször a néző a rajzon még akkor is, ha nem szakember? A kompozíciót!
Azt, hogy a rajzlapon a téma esetleg túl kicsi vagy túl nagy az optimálisnál, és adott esetben még nincs is a rajzlap “közepén”. A néző még nem is nézte meg a részleteket, de az már kiveri a szemét és a jó ízlését, ha a kompozíció nem jó!
A néző első benyomását a kompozícióból és még egy másik, most nem lényeges szempont alapján alakítja ki, és ez az első benyomás meg fogja határozni az ítélkezésének, minősítésének irányát is.
Ha jó az első benyomás, akkor nagy valószínűséggel tetszeni fog neki a rajz, és nem fog benne további hibákat keresgélni.
Ha rossz az első benyomás, akkor biztosan elkezd hibákat keresni a néző, főleg egy felvételi bizottsági zsűritag! Ajaj!
Na, ezért is(!) kell “konténer” a rajzolásban, mert azzal nem lehet hibázni! Mert az megvédi a rajzunkat már a legelső hibától is. És ha valaki használja az én "konténer" gondolkodásomat és módszeremet, akkor valószínű, hogy mást is megtanult tőlem, tehát az egész rajza jó lesz majd!
A konténereim olyan biztonságosan, gyorsan és hatékonyan szállítják a rajzi információkat a lerajzolandó látványtól a rajzlapig a szemünkön és az agyunkon át, mint ahogyan a szállító konténer a benne lévő árut a hajó nyitott fedélzetén a háborgó óceánon át, meg előtte és utána a vasúti vagy a közúti szállításnál is.
És a "fuvarszervezést" én is úgy csinálom, mint egy számítógép, tehát csak két adattal dolgozok: "0" vagy "1", "igen" vagy "nem". Így nem lehet hibázni!
Ahogyan nincsen manapság korszerű szállítás konténerek és számítógépek nélkül, úgy korszerű perspektivikus térábrázolás sem létezik azóta, hogy kitaláltam a magam konténereit a rajzolásban!
És ezt a rajzos gondolkodásmódot csak az én tanfolyamaimon ismerheted meg, máshol nem ismerik!
Nézd meg a rajzokat a honlapomon!
www.rajzelokeszito.hu
Molnár Zsolt Pizsama rajztanár
