Amos hadnagy:
"Azt hiszi maga nagymenő, mert menő klubokba jár, mert bombanők lefekszenek magának? Azt hiszi maga nagymenő, mert lebuktatta azokat a kazetta-kalózokat?"
Ford Fairlane:
"Beláthatja, hogy van elég okom rá."
Az idézet a Ford Fairlane című 1990-ben készült filmből van.
Kértem a tanítványaimat, hogy írjanak nekem véleményt a tanfolyamomról, amit reklámnak fel tudok tenni a honlapomra.
Egyikük ezt írta:
"Tavaly tavasszal utánanéztem az építész felvételi követelményeknek és sokkolódva tapasztaltam, hogy rajz alkalmassági is kell. Rögtön elkezdtem keresgélni a neten, hogy ez mit jelent. Úgy találtam rá Pizsama blogjára.
A stílusa elég magabiztos volt (kicsit túlságosan is), de azt írta, hogy jobb, mint a BME előkészítő. Hittem neki, így jelentkeztem a normál kurzusra.
Hatalmas csalódás volt az elején. Nem mentek a dolgok elsőre (gyakorlás után már szerencsére igen) és sok csalódás ért. Nem mindenben hittem Pizsamának, úgy éreztem, én jobban ismerem magam, jobban tudom a dolgokat.
Ez az elgondolás persze nem vált be, valahogy mindig neki lett igaza.
A karantén alatt sokáig nem kezdtem el beállításokat rajzolni, mert nem éreztem azt, hogy én fejből meg tudnám csinálni. Aztán a Teodorról ( egy másik tanítványom - MZS ) szóló írás ( miatt végül nekiültem. És élveztem és jónak találtam őket.
Egészen addig, míg fel nem hívtam Pizsamát, aki szembesített a hibáimmal. Ezeket a hibákat utána én is elfogadtam és kijavítottam, de nehéz volt elviselni, hogy még mindig nem jó, még mindig nem jó...
De igaza lett (ebben is) és én is látom a javulást. Akár annak a rajznak az előző állapotához képest, akár a régebben elkészült rajzaimhoz képest.
Nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe és kitartottam, mert szerintem meghozta az eredményét.
Noémi"
Ha valaki figyelmesen olvassa Noémi írását, akkor észreveheti, hogy Noémi megítélése irántam és a tanfolyamom iránt eléggé negatív és hullámzó volt kezdetben, de a végére valahogyan mintha nekem adna igazat.
A tanfolyamaimat mindig azzal kezdem, hogy közlöm a résztvevőkkel:
"Itt, ebben a teremben mindig nekem van igazam! Ha nem, akkor majd szólok."
Persze ez nem így van teljesen, mert én sem vagyok tévedhetetlen, mint ahogyan senki sem.
De!
Attól a néhány kivételtől eltekintve, amikor tévedek, akkor bizony igazam van. Nem? De! :-)
Leginkább attól van igazam, hogy én vagyok a tanár!
Azért vagyok én a tanár, mert én már nagyon értem azt, amit tanítok.
Én már tudom azt is, hogy hogyan tudom azt megtanítani, amit én már tudok.
Azt is tudom, hogy a tanítványaim mit nem tudnak.
Azt is tudom, hogy a tanítványaim miért nem tudják megcsinálni azt, amit nem tudnak megcsinálni.
Én bizony jobban tudom, hogy ők mit tudnak, mint ahogyan ők gondolják magukról.
Mindez azért van, mert én TANÁR vagyok.
Tanár sok van, de TANÁR, az kevés van. Ritka alkalom találkozni velük.
A tanítványaim is kevés tanárral találkoztak még életükben.
Ezért nehezen fogadják el, hogy én TANÁR vagyok, mert nem tudják, hogy az mi valójában.
Én TANÁR vagyok, mert tudom, hogy mit tudok.
TANÁR vagyok, mert tudom, hogy mit nem tudok.
TANÁR vagyok, mert tudom, hogy a tanítványaim mit nem tudnak.
TANÁR vagyok, mert tudom, hogy a tanítványaimnak hogyan tanítsam meg azt, amit tudniuk kell.
Sok tanítványomat a saját ego-ja akadályozza meg abban, hogy megtegye, amire egyébként képes lenne.
Számomra a rajz szakmai része az oktatásnak már nagyon kiforrott. A módszereim úgymond "tökéletesen" működnek.
Ezeket jól el is tudom mondani.
A tanítás nehezét már egyre inkább az jelenti, hogy a tanítványaim ego-ját le tudjam törni arra a szintre, hogy képesek legyenek befogadni az új információkat.
Az oktatási anyagom egy szerves egész, amit időben lineárisan elosztva lehet előadni, s csak a végén áll össze egy időbeli és térbeli mátrixszá, amiben a rendszer elemei egyenrangúan és egyidejűleg szerepelnek.
Tudom, hogy idáig eljutni nem könnyű: türelem kell hozzá!
Azok, akik nem tudják elfogadni, hogy nem tudnak egyből sikeresek lenni úgy, ahogyan Ők elképzelik, azok a viszonylagos kudarcukat át szeretnék másra hárítani: például rám.
Én viszont nem veszem magamra ezeket a próbálkozásokat, mert ennek terhe nem az én feladatom.
A tanítványaimnak kell figyelni, befogadni és begyakorolni a módszereket, nem nekem.
Ha ezt valaki nem teszi, akkor nem lesz sikerélménye. A kudarcot pedig hárítani igyekszik.
Azok a tanítványaim, akik már másodszor vannak egy tanfolyamomon, például a "nyári" tanfolyam után a "normál" tanfolyamomra jönnek, ők már tudják, hogy mi lesz a folyamat, amit végig kell csinálniuk, ezért "alázattal" állnak a tanuláshoz. Bennük már megvan a bizalom irántam.
Az újakban ez később alakul csak ki. Akkor, amikor jönnek az első sikerélmények, amiket a saját szorgalmuknak köszönhetnek, vagy akkor, amikor látják, hogy a többieknek már mennek a dolgok ( ja, azoknak, akik otthon szorgalmasan gyakorolnak! )
"A buta fecseg, az okos beszél, a bölcs hallgat."
Én csak azt tudom tanítani, aki meghallgat engem.
Aki hitetlenkedik, visszabeszél vagy rontani akarja a hitelességemet kitalált, mondvacsinált kifogásokkal, azzal nem tudok mit kezdeni.
Illetve tudok: elmagyarázom neki más módokon az igazamat, vagy végső esetben megtöröm az EGO-ját.
Ha valaki harcba kényszerít, akkor kénytelen vagyok felvenni a küzdelmet, mert mint TANÁR-nak felelősségem van a csoport többi tagjával szemben.
Csak azért nem hunyászkodhatok meg, mert nem akarok küzdeni az igazamért!
Ha igazam van, akkor nem veszíthetek, mert akkor a TANÁRI BECSÜLETEM veszik el a tanítványaim előtt.
Azt pedig egy-két egoista miatt nem adom!!!
Erre is mondta egyszer az egyik tanítványom, hogy "Van egy stílusa, de hatékony."
Visszatérve a Noémire: vele sem volt egyszerű dolgom, mert nehezen kapcsolódott rá a tanfolyamom gondolatmenetére. Emiatt megkérdőjelezte az oktatási módszereimet is.
Itt az a pont amikor két különböző úton lehet elindulni. Az útválasztás a tanítványtól függ.
Noémi esetében sikeresen megoldottuk a feladatot, mert láttam, hogy értelemmel lehet hatni rá, ezért sikerült kialakítani egy bizalmi kapcsolatot, ami révén sikerült tovább lépnie.
Nála az első konfliktuskor éreztem már, hogy erre lesz esély. A levelét olvasva szerintem kiérezhető az őszintesége és az intelligenciája, amit már a tanfolyam elején is észrevettem, ezért nem tekintettem rosszindulatúnak a "támadó kételkedését".
Sajnos nem mindenki ilyen, de erről nem én tehetek.
Mahatma Gandhi mondta: "Úgy is elpusztíthatsz egy ellenséget, hogy a barátoddá teszed!"
A tanítványaim esetében ezt az elvet vallom.
Ez egy-két kivételtől eltekintve sikerült is. A kivételek mindig lesznek, mert hát én sem lehetek mindenkivel jóban és engem se szerethet mindenki. Ezek a nagy számok törvényének hozadékai és kész.
Mivel a legtöbben előbb utóbb hajlandóak hinni nekem, ezért sikeresek a tanfolyamaim.
TANÁR vagyok.
Akkor, ne legyen a "stílusom elég magabiztos" - ahogyan a Noémi írta?
Dehogy nem!
"Beláthatja, hogy van elég okom rá."
"Igazam van? Nem? De!"
Ezt meg Besenyő Pista bácsi mondta.
Nem?
De!
:-)
